2014. január 3., péntek

2013

Kicsit összegezném ezt az évet olvasások terén. Minden évben egyre többet olvasok, és ennek nagyon örülök! 2013-ban 57 könyvet kezdtem el. Egyet 2012-ben kezdtem és 2013 jan.8.-án fejeztem be. Egyet pedig 2013-ban kezdtem és 2014. jan.2.-án fejeztem be. Mindkettő Vavyan Fable volt (Mennyből a csontváz, Szennyből az angyal). Félbehagytam 6-ot, de ebből az egyiket később végigolvastam. 



Újraolvasás: Robert Merle: Malevil és a mesekönyveket is többször olvastam Álmosnak. Legtöbbször Bogyó és Babóca karácsonyát.
Elkezdett, még be nem fejezett sorozatok: 13
- Halhatatlanok alkonyat után 1.
- Kane & Abel 1.
- Rejtőző kavicsok 1. (még nincs folytatás)
- Tündérvilág (már 2012-ben elkezdtem) 2.
- Monster High 1.
- Időtlen szerelem trilógia 1.
- Caster krónikák 1.
- Gyönyörű sorscsapás 1.
- Vihar szeli ketté 1. (még nincs folytatása)
- Lányok a kastélyból 1.
- Áté papnői 1.
- Twilight képregény 1.
- Angyalsors 1., 2.

Befejezett sorozat: nincs
Ebből azt szűrtem le, hogy nagyon sok sorozatot megkezdtem és még csak meg sem vettem a folytatásukat. Ezen sürgősen változtatni kell. Ami nagyon tetszett, azokat szeretném befejezni 2014-ben.

Mesék, gyermekkönyvek: 20 db

Összes oldalszám: 20 000 körül

Legjobban tetszett: Cynthia Hand: Angyalsors, Shannon Messenger: Vihar szeli ketté, L. I. Lázár:                                      Rejtőző kavicsok, Jeffrey Archer: Párbaj, Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás
                             Nagyon nehéz lenne dönteni köztük, mindet imádtam és még sorolhatnám.

Nagyon nem tetszett: Françoise Dorin: Prücsök, Milena Agus: Szerelemkő

Molyon a saját könyvek olvasottsága jelenleg 32%.

Az otthoni könyvtáram a következőkkel gyarapodott:
Nyereménykönyvek: 30 db
Ajándékba kaptam: 7 db (a gyerekével együtt)
Vettem: 29 db

Remélem 2014-ben még sokkal többet tudok olvasni, főként a saját könyvespolcomról. A megkezdett sorozatok közül szeretnék minél többet befejezni. A könyvvásárlást korlátozni olyan könyvekre, amiket valóban szeretnék. A nyereménykönyvek továbbra is jöhetnek, bár már nem játszom annyit.
Mindenkinek sikerekben és jó könyvekben gazdag, nagyon boldog Új Évet kívánok!!!

Szennyből az angyal





Író: Vavyan Fable
Cím: Szennyből az angyal
Kiadás: 2011, Fabyen
Oldalszám: 384



Nem éppen tipikus karácsonyi történet. Az biztos, hogy a hangulatot meghozza. Nagyon jókat szórakoztam! Kicsit visszafogottabbnak gondolom, mint a Mennyből a csontvázat. Itt valahogy jobban tudtam követni az eseményeket. A karakterek és a helyzetek is abszolút lehetetlenek és viccesek. Tonia elég naiv nőszemély, de azért általában jó fej. Barret szerethető, bár vannak hibái. A bűnözőkön is jókat mosolyogtam és a családtagokon is. A gyerekek: Jockey, Samantha és Pamela.... hát erre most mit mondjak. :) Én is sokat néztem régen a Dallast, de akkor még kicsi voltam. Arra emlékszem, hogy amikor egyszer a napköziben tanultunk, az egyik gyerek megkérdezte, milyen nap van. Amikor megmondták neki, felkiáltott: "Akkor máma lesz a Dallas!" :) Mindenkinek ez a film volt a mániája, ahogy itt a könyvben is.
A szereplők közül többen is hangsúlyozzák, micsoda képmutatás, hogy Karácsonykor szeretni kell, kedveskedni kell, együtt kell lenni a családnak. Én is úgy gondolom, hogy ennek nem csak az ünnepkor kellene így lenni. Az év egyéb napjain is szerethetjük egymást. Mára már tényleg csak az ajándékozásról, a költekezésről szól minden. Felháborító, hogy a TV-reklámok is már hónapok óta arról szóltak, hogy milyen ajándékot vegyünk majd Karácsonyra, sőt vegyünk fel hitelt, hogy tudjunk venni ajándékot. Ez milyen felfogás?! Miért kell ezt sulykolni az emberek fejébe? Nem az ajándék a fontos, főleg, ha nem is telik rá!
Na de térjünk vissza a regényhez. Az elején kicsit úgy éreztem, hogy túl sok a játék a szavakkal, az írónő kicsit néha túlzásokba esik, de ahogy haladt előre a történet, egyre könnyebb volt olvasni. Nagyon szeretem a stílusát, a leleményes párbeszédeket. Néha azt veszem észre, hogy magam is használom a szófordulatait, és ez tetszik. Fejleszti a szókincsemet. Már rég elhatároztam, hogy minden könyvét kiolvasom, csak hát ugye lassan megy, mert annyi jó könyv van mostanság.
Sokaktól olvastam az értékeléseknél, hogy hangosan nevetnek Fable történetein, a húgommal is megesett már. Sajnos nálam még ez nem fordult elő, pedig tényleg vicces. Nagyon várom már, hogy egyszer én se tudjam visszafogni magam! Mindenképpen írni fogok róla, ha megtörténik az áttörés.

2013. december 4., szerda

Twilight képregény

Stephenie Meyer – Young Kim: Twilight képregény – Alkonyat 1.
Szerző: Stephenie Meyer - Young Kim
Cím: Alkonyat 1. - Twilight képregény
Kiadás: Könyvmolyképző, 2010
Oldalszám: 224


Ez előtt nem nagyon olvastam képregényeket, csak még gyerekkoromban egy-két Garfield-ot, vagy hasonlót. Nincs tapasztalatom e téren. Nagyon szeretem a Twilight saga-t, ezért ezt muszáj volt beszereznem. Amikor megkaptam, nagyon meglepődtem, hogy mennyire nehéz, és persze gyönyörű. Szépek a rajzok, Young Kim nagyon tehetséges. Nem egészen olyanok a szereplők, ahogy én magamban elképzeltem, de hát mindenki máshogy képzeli. Többnyire hasonlítanak a filmbéli szereplőkre. Bella más, ő itt nagyon szép lánynak van rajzolva, ami kicsit elüt a könyvtől, mert elvileg egy visszahúzódó, átlagos tininek kellene lennie. Kicsit szomorkásak a tájak, a különböző helyszínek, így a történet végig borús, komor, pedig azért lennének benne vidám, vicces részek. Arra nagyon jó, hogy visszaemlékezzek a történetre, biztosan belelapozok majd még párszor.
Kár, hogy ennyire szét lett szedve, így nagyon sok részből fog állni a sorozat, de így tud nagyon igényes és szép lenni a képregény. Várom, hogy a folytatásokat is kézbe vehessem.

2013. november 9., szombat

Shannon Messanger: Vihar szeli ketté

Shannon Messenger: Vihar szeli ketté

Író: Shannon Messenger
Cím: Vihar szeli ketté
Kiadás: 2013, Merit könyvek
Oldalszám: 444. o
Ahogy megláttam ennek a könyvnek a borítóját és a címét, azonnal megtetszett. Amikor elolvastam a fülszövegét, akkor pedig még jobban megtetszett. Nagyon szerettem volna megkaparintani, és sikerült. Örültem, hogy vastagabb, mint gondoltam és még könyvjelző is van benne. Nem is bírtam sokáig, hogy el ne kezdjem olvasni. Ritkán van nálam olyan, hogy egy ennyire új megjelenésű kötetet vehetek kézbe, így ez most külön öröm volt.

Könnyű olvasmány, gyorsan haladtam vele és alig vártam, hogy kibontakozzon a történet. Még sosem olvastam szilfekről, ez nekem újdonság volt. Nagyon utálom a szelet, ezért nem ártott olyan képzeletbeli lényekkel megismerkedni, akiknek lételemük a szél. Kicsit talán máshogy gondolok majd rá ezután.
Ahogy keresgéltem az interneten, nagyon szuper képeket lehet találni külföldi oldalakon, ahol Sylph-ek jelenlétét vélték felfedezni, akik hisznek ebben. Persze miért ne hinnénk? Talán tényleg léteznek hasonló lények. Én szeretek elképzelni ilyen furcsa dolgokat. Ezért is élveztem ennyire ezt a történetet.
Audra karakterét szerettem, bár azért kicsit talán túlzás, hogy valaki ennyire büntesse magát valamiért. Ettől függetlenül jó fejnek képzeltem el. Vane már nem úgy sikerült szerintem, ahogy az írónő szerette volna. A könyv végén azt írja, szexi, jó pasit képzelt maga elé. Hát szerintem inkább egy félénk kisfiú sikeredett, de a sorozat folytatásában ez majd biztosan változni fog. Számomra egy jó pasinak ennél sokkal határozottabbnak kell lennie, de lehet, hogy mások nem így gondolják. Talán a fiatalabb lányoknak ez jön be.
Az anyuka személyével kapcsolatban sokáig optimista voltam, majd a végén nagyon meglepődtem, de nem szeretném senki előtt lelőni a poént, így erről többet nem is írok.
A szélerőműveknél zajló eseményeket jó volt elképzelni, mert hozzánk közel is vannak ilyenek, csak a sivatagot kellett gondolatban hozzáadnom. Simán el tudnék képzelni egy filmet a könyv alapján, bár valószínűleg elég költséges lenne ezeket a szélvándoros jeleneteket vászonra vinni. Mostanában szinte minden jó könyvből film készül. Miért ne készülhetne ebből is? Ez legalább újdonság, én biztosan megnézném.
Mindenképpen szeretném majd megszerezni a folytatást. Nincs bennem az az érzés, hogy most azonnal szeretném, de azért nagyon kíváncsi vagyok rá. 

Kékszeműek játék

Játssz a Kékszeműekkel!

Sárközi Erika(Nilla) játéka:

Van egy saját blogod, oldalad, facebook page-ed? Esetleg társszerkesztő vagy valahol? Akkor ez a poszt Neked szól! Mert most TE is segíthetsz. Pontosabban szólva, a te segítségedre is szükségem van.
Ha nem riasztottalak el, olvasd végig a bejegyzést, és ha úgy gondolod, játssz velem! Ismerkedj meg a kékszeműimmel :)

Kékszeműek nem más, mint romantikus fantasy, besorolását tekintve New Adult regény.
Az ötlete nem egészen két évvel ezelőtt pattant ki a fejemből, akkor írtam egy darabig, aztán nem tetszett és félretettem. Ezt még eljátszottam kétszer, mire nem olyan régen úgy döntöttem, nem húzom tovább. És megírtam.

"Volt azért abban valami szerencsés is, ha az ember másnak született, mert néha adódott ebből előnye is. Nekünk például az, hogy könnyen kötöttünk barátságokat, alakítottunk ki közeli kapcsolatokat, mert nem fertőzött a bizalmatlanság és az ártani akarás.
Kékszeműek voltunk."

Rea és Aidan szeme egyforma. Mindketten az Akadémia különleges, zárt világához tartoznak. Rea elsős és Aidan negyedikes. Mindkettőjük feladta az életét, hogy egy újat kezdhessen el, annak a célnak szentelve, amire született: segíteni másokon. Rea tanul és Aidan tanít. De egy nap az egész világuk felbolydul, az állandó félelem és kilátástalanság szaga mérgezi a levegőt. Rea es Aidan küzdenek. Meg kell vívniuk a saját harcukat, meg kell hozni a saját döntésüket az élet "hogyan tovább?"-járól. Rea és Aidan menekülnek. A legfontosabb számukra, hogy biztonságban tudják azokat, akiket szeretnek. Aidannek sikerül megvédenie őket, Reának nem...

Egy romantikus fantasy történet sok mosollyal, csókkal és könnyel.

Néhány olvasói vélemény, amelyek elengedhetetlenek, ha egy könyv ajánlásáról van szó:

Brigi:
"Csak ajánlani tudom azoknak, akik szeretik a fantasyt, és igazán jót szeretnének olvasni. Tetszett ahogy Rea és Aidan szemszöge váltakozik, így mindkettejük gondolatával megismerkedünk, miközben észrevétlenül olvadunk bele az Akadémia mindennapjaiba. Természetesen szerelem, harc, intrika, gúny, minden előfordul, ám mindezek annyira jól felépítettek, mintha a magunk világára gondolnánk. Csak nekünk nincs szuperképességünk, bár, ki tudja...
Kékszeműek ötlete, felépítése zseniális, a karakterek kidolgozottak, a helyet szinte magam előtt látom... Alig várom a megjelenést! Megérdemli a rá fordított időt!"

Melinda:
"Hmm... Hogy eddig mi jutott eszembe a kék szemekről? Nos, például unokahúgom, aki úgy tud rám pillázni azokkal a nyári égboltot idéző szemeivel, ahogy szerintem nem sok ember. Aztán eszembe jut a kedvenc kókuszos csokim reklámja, amikor egy kreolbőrül félisten kiemelkedik a vízből, és olyan szemekkel bámul a kamerába, mint az óceán kékje. Magamra is gondolhatok, a kevésbé jelentős szürkéskék szememre, amiről általában a viharfelhők jutnak eszembe, és melyek a családom nagy részének arcából tekintenek rám vissza...
De egy ideje más is eszembe jut... Egy könyv, egy történet, egy csodálatos ember tollából... A történet, mely akár rólunk is szólhatna, bármelyik egyszerű fiatalról, a kevésbé egyszerű kamaszproblémáinkkal, és a nehézkes felnőtté válásunkkal... De nem, mert ők mások...
Mert ők KÉKSZEMŰEK!
Ők azok, akik vigyázzák az álmainkat, terelgetik lépteinket az Élet ösvényén a helyes irányba, akikről nem is tudhatjuk, hogy léteznek, mégis ismerjük őket... Mondhatnánk rájuk, hogy őrangyalok, hogy csodatévők...
Ebben a történetben olvashatsz szerelemről, tépelődésről, szenvedélyről, szenvedésről, a jó és gonosz harcáról, mely a való világot is fenyegeti, és romba döntheti. Megismerhetjük egy másik világ szemszögét, mely létezését titokban tartva próbálja megmenteni a mi világunkat, az életünket..."

Heni:
"Ez a harmadik könyv, amit Nillától olvasok, bár már az elsővel sikerült elvarázsolnia. A Kékszeműek pedig teljesen olyan, mint Ő: lebilincselő és megnyerő. Már az első oldalaknak tudtam, hogy "igen, ez az, amire szükségem van". Néha nevettem, majd sírtam és földhöz vágtam volna magam a könyvvel együtt. Minden benne volt, amire szükség van ahhoz, hogy egy történet jó legyen."

Érdekel egy fiatalokról szóló regény leheletnyi misztikummal? Igazából itt nincsenek vámpírok, vérfarkasok meg ilyenek. Álmokat látó, angyalkék szemű srácok vannak. Viharok, sok esővel, jobb, felhőtlen napok meleg fénnyel. Szerelem, természetesen... Humor, barátság és elengedni tanulás. Hibák, álmok, remények. És esélyek... Te adsz nekik egyet?

Ha érdekel a regény beleolvasója, az alábbi linken jelezheted: ITT.
Ha pedig a játékhoz szeretnél csatlakozni, további információkért látogasd meg awww.valoszinutlen.blogspot.com webhelyet!

2013. szeptember 22., vasárnap

Kedves Követőim!

Nagyon örülök annak a kevés embernek is, akik olvassák a bejegyzéseimet. Köszönöm Nektek! Mostantól követhettek Bloglovinon is:

http://www.bloglovin.com/blog/8858505/?claim=3xunn4har2z

Hamarosan érkezem az új bejegyzéssel is, de pillanatnyilag egy kis olvasói válságban szenvedek. :) A Malevil-ről már ugyan írtam, de még nem értem a végére. Másodjára olvasom, és így most nagyon lassan haladok vele. Persze az is befolyásol, hogy a drága párom folyton rám szól, hogy kapcsoljam le a lámpát. Mivel nappal nem sok időm van olvasni, így a gyerek elaltatása után lenne rá lehetőségem, ha apjuk engedné. Azért megértem őt is, ha reggel nagyon korán kell kelnie, elhiszem, hogy zavarja, ha nem tud tőlem aludni.
Összegezve a dolgokat, hamarosan érkezem a Micimackó értékelésével, félbe hagytam a 4 hetes fogyókúrára ösztönző könyvemet is, ...Hogy jól álljon a bikini. Ezek után pedig jön egy utazókönyv hugicámtól, ez Katie Fforde: Tökéletes ajánlat című könyve lesz. Van még egy olyan tervem is, hogy részt veszek az Atlantic Press kiadó nyereményjátékán, ami kapcsán választok egy könyvet tőlük, vagy az Aba kiadótól. Otthoni könyvespolcomról két választásom van: A Lányok a kastélyból vagy a Naponta fogsz meghalni. Még az is lehet, hogy mindkettőt bevállalom, nem túl hosszúak.
Szóval érkeznek majd a bejegyzések szép sorjában. :) Jó olvasást minden könyvbarátnak!
Puszi


2013. szeptember 1., vasárnap

Blogkörút - Te mit ajánlanál kötelezőnek?

http://moly.hu/system/covers/big/covers_36554.jpg?1373687554            
Író: Robert Merle
Cím: Malevil
Kiadás: Európa, 1980
Oldalszám: 610

Egy blogkörútra jelentkeztem, amiben kötelező olvasmányt kell ajánlani, Niki ötlete alapján. -http://azajtom.blogspot.hu/2013/06/te-miket-ajanlanal-kotelezo-olvasmanynak.html Olyan könyvet, ami nem kötelező olvasmány, de szerintünk annak kellene lennie. Azonnal kaptam az alkalmon, mert annak idején eléggé megszenvedtem a kötelezőkkel. Volt, amit szerettem, például A Pál utcai fiúkat is, de szégyen, gyalázat a történelmi hátterű, többnyire háborús tartalmú könyveket nagyon nem szerettem. Elolvastam, mert rossz jegyet nem akartam kapni, megírtam belőle a dolgozatot, majd észrevétlenül töröltem is a memóriámból. Sajnos nem emlékszem A kőszívű ember fiaira, sem az Egri csillagokra. Mai fejjel már lehet, hogy jobban érdekelne, szeretném is majd újra elolvasni őket, de akkor nem ment, amikor kellett volna. Az is igaz, hogy már előre félünk, mert vastag, vagy mert a többiek azt mondták, hogy... Szerintem fontos a hozzáállás, mert ha már úgy kezdek bele, hogy ez rossz lesz, akkor biztosan nem is fogom élvezni.

Az általam választott regény 1972-ben íródott, viszont a cselekmény 1977-ben játszódik Franciaországban. A főszereplő Emmanuel Comte egy hatalmas telekkel körülvett régi várban él, amit egy nagy szikla szegélyez. Egy véletlen folytán, pár barátjával együtt túlélnek egy atomkatasztrófát. Körülöttük minden elpusztul, ameddig a szem ellát. A túlélők megpróbálnak életben maradni, pedig elveszítették a családjukat, a földjeiket, de úgy érzik a munka, a motiváció segít nekik a gyászban. A maradék vetőmaggal és néhány állattal próbálnak gazdálkodni, megművelik a földet, és reménykednek. Közben folyamatosan azon gondolkodnak, vajon tényleg nem maradtak-e túlélők valahol, tőlük távolabb. A cselekménybe nem is szeretnék jobban belemenni, ha valakinek kedve támad az olvasásához, hadd legyen izgalmas. Hogy miért ajánlanám kötelezőnek, az viszont már ennyiből is kiderül.
A Melevilt még régebben olvastam és azonnal beugrott, hogy ezt a könyvet minden mai fiatalnak el kellene olvasnia. A mai társadalom nagyon elkényelmesedett. Folyton a televíziót bámuljuk, nem tudunk meglenni telefon nélkül és a többi mai modern kütyü nélkül. Aki elolvassa ezt a könyvet, az talán elgondolkodik rajta, hogy mi mennyire nem élnénk túl egy ilyen atomkatasztrófát. Hogyan tudnánk élni világítás, elektromos áram nélkül? Honnan szereznénk élelmet, ha az összes bolt, bevásárlóközpont megszűnne? Szerintem sehogy. Főleg a városokra gondolok, mert azért falun az emberek értenek a mezőgazdasághoz, az állatokhoz. Kis példamutatás lehet ez a történet emberségből is, társaink iránti empátiából, segítségnyújtásból. Sajnos azt látom, hogy egyre több fiatalból hiányoznak ezek az értékek. Ez nagyon nem jó. Hátha egy ilyen történet kicsit észhez térítene pár embert.
A korosztály, akiknek ajánlanám, inkább a középiskola vége felé járók lennének. Kicsit megrázó lenne egy kisebb gyermeknek ez a katasztrófa, ami itt le van írva. Az idősebbeknek viszont élvezetes olvasmány lehet.

Azt hiszem, kicsit kilógok a sorból ezzel a könyvvel, mert nem azt néztem, hogy gyorsan olvasható legyen, vagy trendi olvasmány. Egyetértek azokkal is, akik ilyesmiket választottak. Tényleg jobban megszeretnék a gyerekek az olvasást, ha az első olvasmányaikat örömmel vennék a kezükbe. Itt viszont azt néztem, hogy a történetnek legyen mondanivalója, elgondolkodtató legyen. Remélem többeknek kedvet adok ezzel a kis szösszenettel ehhez a kötethez.