Szerző: Jamie McGuire
Cím: Gyönyörű sorscsapás
Kiadás: Maxim, 2012
Oldalszám: 450
Ez a bejegyzésem most kicsit spoileresre sikerült, így aki nem szeretne túl sokat megtudni a történetről, az inkább ne olvassa el.
Imádni való történet. Pont olyan, amilyenekről álmodozni szoktam régebben. Könnyen bele tudja élni magát az ember, szinte észre sem veszed, és már vége is, annyira magával ragad. Már a címe is tetszett, és a borító is nagyon szép. Most, hogy már elolvastam, hiányoznak a szereplők. Még szeretnék róluk olvasni.
Travis igazán szerethető karakter, még akkor is, ha szerintem a való életben ilyen fiú nem létezik. Mi lányok szeretnénk, ha ilyen lenne életünk párja. Aki csak a szeretett lányért él, bármit megtenne érte, de közben igazán férfi tud maradni. Abby pedig olyan, amilyen mindig is lenni szerettem volna: határozott, vicces, talpraesett. A külsejéről túl sokat nem tudunk meg a könyvből, csak azt, hogy hosszú hajú, vékony és minden fiú őt akarja. Könnyen azonosulni tudunk vele. Olvasás közben én is szerelmes lettem, aggódtam, mintha csak ott lettem volna. Viszont azt hiszem, én nem gondolkodtam volna annyit azon, hogy Travis-szel szeretnék-e lenni. Az a dolog, hogy lefekszik vele, hogy utána ne is találkozzanak, szerintem elég hülyeség. Ki csinál ilyet? A Vegas-os verekedéses dolognál persze én is egyetértettem Abby-vel. Néha idegesítő volt a vívódásával, miszerint nem kéne vele járnia, nem lesz jó vége stb..., de hát ez tette izgalmassá a kapcsolatukat.
Tetszett, hogy Abby és America mennyire jó barátok, mennyire aggódnak egymásért. Persze Abbynek a családját helyettesíti America és az ő szülei. Biztos ezért ilyen szoros ez a kötelék. Nekem szerencsére szerető családom van, viszont ilyen szoros, tartós barátságra nem tettem szert. Mindig voltak, vannak barátaim, de valahogy mindegyikkel elszakadunk egy idő után egymástól.
Izgalmas lett a könyv másodig fele, nem bírtam letenni. Vártam, hogy mi lesz a vége, másrészről viszont még nem szerettem volna, hogy befejeződjön.
Kicsit csöpögős a sztori egyébként, inkább lányoknak való, bár lehet, hogy a verekedés és a póker miatt a fiúk is élveznék.
A lényeg, hogy szerettem, nagyon. Nemsokára jön a következő rész, ahol Travis szemszögéből láthatjuk a történetet. Kíváncsian várom, bár nem tudom, hogy mennyire lesz így izgalmas, ha tudjuk előre, hogy mi fog történni.
Ó, igen, majdnem el is felejtettem! Eléggé meglepődtem, hatalmasra nyíltak a szemeim, amikor a musical részhez érkeztem. Travis elkezd énekelni az ebédlőben, a focista barátai meg folytatják, és a végén majdnem mindenki énekel. Magam elé képzeltem a High School Musical filmeket, teljesen az jutott eszembe róla. Nem is tudom eldönteni, hogy ez most gáz volt, vagy vicces. Meglepő, az biztos. Erre nem számítottam. http://www.youtube.com/watch?v=3a7cHPy04s8
A másik dolog, ami azóta eszembe jutott (vagyis tesóm eszembe juttatta), az a verekedéssel kapcsolatos. Miért nem csinálnak semmit a rendőrök? Nem kéne a srácnak bűnhődni a verekedések miatt? Nem elég, hogy illegális dolgot művelnek, de még ki is gyullad az épület. Szerintem ez elég fura, hogy nem jutnak el hozzá a tűzeset után. Meg hát milyen példát mutat ez azoknak a fiataloknak, akik olvassák a könyvet. Nagyjából azt, hogy bármit csinálhatsz, úgyis megúszod. Na mindegy, ez csak az én szerény véleményem.
