Kékszeműek játék

Játssz a Kékszeműekkel!

Sárközi Erika(Nilla) játéka:

Van egy saját blogod, oldalad, facebook page-ed? Esetleg társszerkesztő vagy valahol? Akkor ez a poszt Neked szól! Mert most TE is segíthetsz. Pontosabban szólva, a te segítségedre is szükségem van.

Ha nem riasztottalak el, olvasd végig a bejegyzést, és ha úgy gondolod, játssz velem! Ismerkedj meg a kékszeműimmel :)

A Kékszeműek nem más, mint romantikus fantasy, besorolását tekintve New Adult regény.

Az ötlete nem egészen két évvel ezelőtt pattant ki a fejemből, akkor írtam egy darabig, aztán nem tetszett és félretettem. Ezt még eljátszottam kétszer, mire nem olyan régen úgy döntöttem, nem húzom tovább. És megírtam.

"Volt azért abban valami szerencsés is, ha az ember másnak született, mert néha adódott ebből előnye is. Nekünk például az, hogy könnyen kötöttünk barátságokat, alakítottunk ki közeli kapcsolatokat, mert nem fertőzött a bizalmatlanság és az ártani akarás.

Kékszeműek voltunk."

Rea és Aidan szeme egyforma. Mindketten az Akadémia különleges, zárt világához tartoznak. Rea elsős és Aidan negyedikes. Mindkettőjük feladta az életét, hogy egy újat kezdhessen el, annak a célnak szentelve, amire született: segíteni másokon. Rea tanul és Aidan tanít. De egy nap az egész világuk felbolydul, az állandó félelem és kilátástalanság szaga mérgezi a levegőt. Rea es Aidan küzdenek. Meg kell vívniuk a saját harcukat, meg kell hozni a saját döntésüket az élet "hogyan tovább?"-járól. Rea és Aidan menekülnek. A legfontosabb számukra, hogy biztonságban tudják azokat, akiket szeretnek. Aidannek sikerül megvédenie őket, Reának nem...

Egy romantikus fantasy történet sok mosollyal, csókkal és könnyel.

Néhány olvasói vélemény, amelyek elengedhetetlenek, ha egy könyv ajánlásáról van szó:

Brigi:
"Csak ajánlani tudom azoknak, akik szeretik a fantasyt, és igazán jót szeretnének olvasni. Tetszett ahogy Rea és Aidan szemszöge váltakozik, így mindkettejük gondolatával megismerkedünk, miközben észrevétlenül olvadunk bele az Akadémia mindennapjaiba. Természetesen szerelem, harc, intrika, gúny, minden előfordul, ám mindezek annyira jól felépítettek, mintha a magunk világára gondolnánk. Csak nekünk nincs szuperképességünk, bár, ki tudja...
A Kékszeműek ötlete, felépítése zseniális, a karakterek kidolgozottak, a helyet szinte magam előtt látom... Alig várom a megjelenést! Megérdemli a rá fordított időt!"

Melinda:
"Hmm... Hogy eddig mi jutott eszembe a kék szemekről? Nos, például unokahúgom, aki úgy tud rám pillázni azokkal a nyári égboltot idéző szemeivel, ahogy szerintem nem sok ember. Aztán eszembe jut a kedvenc kókuszos csokim reklámja, amikor egy kreolbőrül félisten kiemelkedik a vízből, és olyan szemekkel bámul a kamerába, mint az óceán kékje. Magamra is gondolhatok, a kevésbé jelentős szürkéskék szememre, amiről általában a viharfelhők jutnak eszembe, és melyek a családom nagy részének arcából tekintenek rám vissza...
De egy ideje más is eszembe jut... Egy könyv, egy történet, egy csodálatos ember tollából... A történet, mely akár rólunk is szólhatna, bármelyik egyszerű fiatalról, a kevésbé egyszerű kamaszproblémáinkkal, és a nehézkes felnőtté válásunkkal... De nem, mert ők mások...
Mert ők KÉKSZEMŰEK!
Ők azok, akik vigyázzák az álmainkat, terelgetik lépteinket az Élet ösvényén a helyes irányba, akikről nem is tudhatjuk, hogy léteznek, mégis ismerjük őket... Mondhatnánk rájuk, hogy őrangyalok, hogy csodatévők...
Ebben a történetben olvashatsz szerelemről, tépelődésről, szenvedélyről, szenvedésről, a jó és gonosz harcáról, mely a való világot is fenyegeti, és romba döntheti. Megismerhetjük egy másik világ szemszögét, mely létezését titokban tartva próbálja megmenteni a mi világunkat, az életünket..."

Heni:
"Ez a harmadik könyv, amit Nillától olvasok, bár már az elsővel sikerült elvarázsolnia. A Kékszeműek pedig teljesen olyan, mint Ő: lebilincselő és megnyerő. Már az első oldalaknak tudtam, hogy "igen, ez az, amire szükségem van". Néha nevettem, majd sírtam és földhöz vágtam volna magam a könyvvel együtt. Minden benne volt, amire szükség van ahhoz, hogy egy történet jó legyen."

Érdekel egy fiatalokról szóló regény leheletnyi misztikummal? Igazából itt nincsenek vámpírok, vérfarkasok meg ilyenek. Álmokat látó, angyalkék szemű srácok vannak. Viharok, sok esővel, jobb, felhőtlen napok meleg fénnyel. Szerelem, természetesen... Humor, barátság és elengedni tanulás. Hibák, álmok, remények. És esélyek... Te adsz nekik egyet?

Ha érdekel a regény beleolvasója, az alábbi linken jelezheted: ITT.

Ha pedig a játékhoz szeretnél csatlakozni, további információkért látogasd meg awww.valoszinutlen.blogspot.com webhelyet!

Gállné Gróh Ilona: Ringató - Énekeljünk és játsszunk a legkisebbekkel

 

Ajánlom minden kisgyermekes szülőnek, és bölcsődei gondozónőknek! Én is ezt a szakmát választottam, de még nem dolgoztam benne, mert közben megszületett a kisfiam. Nekem nagy segítség, hogy le van írva, melyik mondókát, hogyan kell eljátszani. Sokat ismertem belőle, de vannak újdonságok is. Nagyon szuper ötlet a CD is, így meg lehet hallgatni a dallamokat, ha véletlenül nem jut eszünkbe, vagy nem ismertük előtte. Kicsit jobban tetszene, ha énekelnének is, nem csak a zene lenne, mert azért néhány eddig ismeretlen dallal vannak problémáim. Vannak egyébként Ringató foglalkozások, ha valakit esetleg érdekel:

 http://www.ringato.hu/?p=educations
Sajnos felénk nincs ilyen, de biztos jó lehet. A könyvben szereplő fotók is a foglalkozásokon készültek.

A bölcsődében és itthon is azt tapasztaltam, hogy a gyerekek nagyon élvezik ezeket játékokat. Álmos fiam 17 hónapos, már neki is sok kedvence van. Már egyedül előadja a Csip-csip csókát:

"Csí-csi-csó, ess-ess-ess" - közben megfogja egyik kezével a másikat, majd hesseget.

Ezen kívül szereti a Hej Gyula, Gyula című mondókát, a Sima út kezdetű lovagoltatóst. Tetszenek neki azok is, amihez tapsolni kell. Imádni valók ilyenkor a gyerekek, főleg, amikor már ő maga kéri a kedvencét. Fontos az érintés, néhány játéknál átöleljük, simogatjuk, csiklandozzuk a picit, így érzi, hogy most csak vele foglalkozunk. Szerintem a beszédfejlődést is segíti, mert ezeket a szövegeket nagyon szívesen ismétlik, persze eleinte csak a maguk módján.

Hozzáteszem, mindenki készüljön fel, hogy a gyerek, amikor megszereti ezeket a mondókákat, játékokat, akkor egymás után nagyon sokszor kéri. Én is néha már megunom, de a gyereknek még nem elég. A bölcsődei gyakorlatomon előfordult, hogy egyszerre 3 gyerek akart az ölembe ülni egy új, számukra érdekes mondókázás alkalmával -ez is a Sima út volt. Jó kis időtöltés lehet ez, ha például nem tudunk kimenni, mert rossz idő van.

Élvezzük ki ezeket a boldog perceket, órákat a kicsi gyerekekkel!