Twilight képregény

Szerző: Stephenie Meyer - Young Kim
Cím: Alkonyat 1. - Twilight képregény
Kiadás: Könyvmolyképző, 2010
Oldalszám: 224

Ez előtt nem nagyon olvastam képregényeket, csak még gyerekkoromban egy-két Garfield-ot, vagy hasonlót. Nincs tapasztalatom e téren. Nagyon szeretem a Twilight saga-t, ezért ezt muszáj volt beszereznem. Amikor megkaptam, nagyon meglepődtem, hogy mennyire nehéz, és persze gyönyörű. Szépek a rajzok, Young Kim nagyon tehetséges. Nem egészen olyanok a szereplők, ahogy én magamban elképzeltem, de hát mindenki máshogy képzeli. Többnyire hasonlítanak a filmbéli szereplőkre. Bella más, ő itt nagyon szép lánynak van rajzolva, ami kicsit elüt a könyvtől, mert elvileg egy visszahúzódó, átlagos tininek kellene lennie. Kicsit szomorkásak a tájak, a különböző helyszínek, így a történet végig borús, komor, pedig azért lennének benne vidám, vicces részek. Arra nagyon jó, hogy visszaemlékezzek a történetre, biztosan belelapozok majd még párszor.

Kár, hogy ennyire szét lett szedve, így nagyon sok részből fog állni a sorozat, de így tud nagyon igényes és szép lenni a képregény. Várom, hogy a folytatásokat is kézbe vehessem.

Shannon Messanger: Vihar szeli ketté

Író: Shannon Messenger
Cím: Vihar szeli ketté
Kiadás: 2013, Merit könyvek
Oldalszám: 444. o

Ahogy megláttam ennek a könyvnek a borítóját és a címét, azonnal megtetszett. Amikor elolvastam a fülszövegét, akkor pedig még jobban megtetszett. Nagyon szerettem volna megkaparintani, és sikerült. Örültem, hogy vastagabb, mint gondoltam és még könyvjelző is van benne. Nem is bírtam sokáig, hogy el ne kezdjem olvasni. Ritkán van nálam olyan, hogy egy ennyire új megjelenésű kötetet vehetek kézbe, így ez most külön öröm volt.

Könnyű olvasmány, gyorsan haladtam vele és alig vártam, hogy kibontakozzon a történet. Még sosem olvastam szilfekről, ez nekem újdonság volt. Nagyon utálom a szelet, ezért nem ártott olyan képzeletbeli lényekkel megismerkedni, akiknek lételemük a szél. Kicsit talán máshogy gondolok majd rá ezután.

Ahogy keresgéltem az interneten, nagyon szuper képeket lehet találni külföldi oldalakon, ahol Sylph-ek jelenlétét vélték felfedezni, akik hisznek ebben. Persze miért ne hinnénk? Talán tényleg léteznek hasonló lények. Én szeretek elképzelni ilyen furcsa dolgokat. Ezért is élveztem ennyire ezt a történetet.

Audra karakterét szerettem, bár azért kicsit talán túlzás, hogy valaki ennyire büntesse magát valamiért. Ettől függetlenül jó fejnek képzeltem el. Vane már nem úgy sikerült szerintem, ahogy az írónő szerette volna. A könyv végén azt írja, szexi, jó pasit képzelt maga elé. Hát szerintem inkább egy félénk kisfiú sikeredett, de a sorozat folytatásában ez majd biztosan változni fog. Számomra egy jó pasinak ennél sokkal határozottabbnak kell lennie, de lehet, hogy mások nem így gondolják. Talán a fiatalabb lányoknak ez jön be.

Az anyuka személyével kapcsolatban sokáig optimista voltam, majd a végén nagyon meglepődtem, de nem szeretném senki előtt lelőni a poént, így erről többet nem is írok.

A szélerőműveknél zajló eseményeket jó volt elképzelni, mert hozzánk közel is vannak ilyenek, csak a sivatagot kellett gondolatban hozzáadnom. Simán el tudnék képzelni egy filmet a könyv alapján, bár valószínűleg elég költséges lenne ezeket a szélvándoros jeleneteket vászonra vinni. Mostanában szinte minden jó könyvből film készül. Miért ne készülhetne ebből is? Ez legalább újdonság, én biztosan megnézném.

Mindenképpen szeretném majd megszerezni a folytatást. Nincs bennem az az érzés, hogy most azonnal szeretném, de azért nagyon kíváncsi vagyok rá. 

Kékszeműek játék

Játssz a Kékszeműekkel!

Sárközi Erika(Nilla) játéka:

Van egy saját blogod, oldalad, facebook page-ed? Esetleg társszerkesztő vagy valahol? Akkor ez a poszt Neked szól! Mert most TE is segíthetsz. Pontosabban szólva, a te segítségedre is szükségem van.

Ha nem riasztottalak el, olvasd végig a bejegyzést, és ha úgy gondolod, játssz velem! Ismerkedj meg a kékszeműimmel :)

A Kékszeműek nem más, mint romantikus fantasy, besorolását tekintve New Adult regény.

Az ötlete nem egészen két évvel ezelőtt pattant ki a fejemből, akkor írtam egy darabig, aztán nem tetszett és félretettem. Ezt még eljátszottam kétszer, mire nem olyan régen úgy döntöttem, nem húzom tovább. És megírtam.

"Volt azért abban valami szerencsés is, ha az ember másnak született, mert néha adódott ebből előnye is. Nekünk például az, hogy könnyen kötöttünk barátságokat, alakítottunk ki közeli kapcsolatokat, mert nem fertőzött a bizalmatlanság és az ártani akarás.

Kékszeműek voltunk."

Rea és Aidan szeme egyforma. Mindketten az Akadémia különleges, zárt világához tartoznak. Rea elsős és Aidan negyedikes. Mindkettőjük feladta az életét, hogy egy újat kezdhessen el, annak a célnak szentelve, amire született: segíteni másokon. Rea tanul és Aidan tanít. De egy nap az egész világuk felbolydul, az állandó félelem és kilátástalanság szaga mérgezi a levegőt. Rea es Aidan küzdenek. Meg kell vívniuk a saját harcukat, meg kell hozni a saját döntésüket az élet "hogyan tovább?"-járól. Rea és Aidan menekülnek. A legfontosabb számukra, hogy biztonságban tudják azokat, akiket szeretnek. Aidannek sikerül megvédenie őket, Reának nem...

Egy romantikus fantasy történet sok mosollyal, csókkal és könnyel.

Néhány olvasói vélemény, amelyek elengedhetetlenek, ha egy könyv ajánlásáról van szó:

Brigi:
"Csak ajánlani tudom azoknak, akik szeretik a fantasyt, és igazán jót szeretnének olvasni. Tetszett ahogy Rea és Aidan szemszöge váltakozik, így mindkettejük gondolatával megismerkedünk, miközben észrevétlenül olvadunk bele az Akadémia mindennapjaiba. Természetesen szerelem, harc, intrika, gúny, minden előfordul, ám mindezek annyira jól felépítettek, mintha a magunk világára gondolnánk. Csak nekünk nincs szuperképességünk, bár, ki tudja...
A Kékszeműek ötlete, felépítése zseniális, a karakterek kidolgozottak, a helyet szinte magam előtt látom... Alig várom a megjelenést! Megérdemli a rá fordított időt!"

Melinda:
"Hmm... Hogy eddig mi jutott eszembe a kék szemekről? Nos, például unokahúgom, aki úgy tud rám pillázni azokkal a nyári égboltot idéző szemeivel, ahogy szerintem nem sok ember. Aztán eszembe jut a kedvenc kókuszos csokim reklámja, amikor egy kreolbőrül félisten kiemelkedik a vízből, és olyan szemekkel bámul a kamerába, mint az óceán kékje. Magamra is gondolhatok, a kevésbé jelentős szürkéskék szememre, amiről általában a viharfelhők jutnak eszembe, és melyek a családom nagy részének arcából tekintenek rám vissza...
De egy ideje más is eszembe jut... Egy könyv, egy történet, egy csodálatos ember tollából... A történet, mely akár rólunk is szólhatna, bármelyik egyszerű fiatalról, a kevésbé egyszerű kamaszproblémáinkkal, és a nehézkes felnőtté válásunkkal... De nem, mert ők mások...
Mert ők KÉKSZEMŰEK!
Ők azok, akik vigyázzák az álmainkat, terelgetik lépteinket az Élet ösvényén a helyes irányba, akikről nem is tudhatjuk, hogy léteznek, mégis ismerjük őket... Mondhatnánk rájuk, hogy őrangyalok, hogy csodatévők...
Ebben a történetben olvashatsz szerelemről, tépelődésről, szenvedélyről, szenvedésről, a jó és gonosz harcáról, mely a való világot is fenyegeti, és romba döntheti. Megismerhetjük egy másik világ szemszögét, mely létezését titokban tartva próbálja megmenteni a mi világunkat, az életünket..."

Heni:
"Ez a harmadik könyv, amit Nillától olvasok, bár már az elsővel sikerült elvarázsolnia. A Kékszeműek pedig teljesen olyan, mint Ő: lebilincselő és megnyerő. Már az első oldalaknak tudtam, hogy "igen, ez az, amire szükségem van". Néha nevettem, majd sírtam és földhöz vágtam volna magam a könyvvel együtt. Minden benne volt, amire szükség van ahhoz, hogy egy történet jó legyen."

Érdekel egy fiatalokról szóló regény leheletnyi misztikummal? Igazából itt nincsenek vámpírok, vérfarkasok meg ilyenek. Álmokat látó, angyalkék szemű srácok vannak. Viharok, sok esővel, jobb, felhőtlen napok meleg fénnyel. Szerelem, természetesen... Humor, barátság és elengedni tanulás. Hibák, álmok, remények. És esélyek... Te adsz nekik egyet?

Ha érdekel a regény beleolvasója, az alábbi linken jelezheted: ITT.

Ha pedig a játékhoz szeretnél csatlakozni, további információkért látogasd meg awww.valoszinutlen.blogspot.com webhelyet!

Kedves Követőim!

Nagyon örülök annak a kevés embernek is, akik olvassák a bejegyzéseimet. Köszönöm Nektek! Mostantól követhettek Bloglovinon is:

http://www.bloglovin.com/blog/8858505/?claim=3xunn4har2z

Hamarosan érkezem az új bejegyzéssel is, de pillanatnyilag egy kis olvasói válságban szenvedek. :) A Malevil-ről már ugyan írtam, de még nem értem a végére. Másodjára olvasom, és így most nagyon lassan haladok vele. Persze az is befolyásol, hogy a drága párom folyton rám szól, hogy kapcsoljam le a lámpát. Mivel nappal nem sok időm van olvasni, így a gyerek elaltatása után lenne rá lehetőségem, ha apjuk engedné. Azért megértem őt is, ha reggel nagyon korán kell kelnie, elhiszem, hogy zavarja, ha nem tud tőlem aludni.

Összegezve a dolgokat, hamarosan érkezem a Micimackó értékelésével, félbe hagytam a 4 hetes fogyókúrára ösztönző könyvemet is, ...Hogy jól álljon a bikini. Ezek után pedig jön egy utazókönyv hugicámtól, ez Katie Fforde: Tökéletes ajánlat című könyve lesz. Van még egy olyan tervem is, hogy részt veszek az Atlantic Press kiadó nyereményjátékán, ami kapcsán választok egy könyvet tőlük, vagy az Aba kiadótól. Otthoni könyvespolcomról két választásom van: A Lányok a kastélyból vagy a Naponta fogsz meghalni. Még az is lehet, hogy mindkettőt bevállalom, nem túl hosszúak.

Szóval érkeznek majd a bejegyzések szép sorjában. :) Jó olvasást minden könyvbarátnak!

Puszi

Blogkörút - Te mit ajánlanál kötelezőnek?

            

Író: Robert Merle
Cím: Malevil
Kiadás: Európa, 1980
Oldalszám: 610

Egy blogkörútra jelentkeztem, amiben kötelező olvasmányt kell ajánlani, Niki ötlete alapján. -http://azajtom.blogspot.hu/2013/06/te-miket-ajanlanal-kotelezo-olvasmanynak.html Olyan könyvet, ami nem kötelező olvasmány, de szerintünk annak kellene lennie. Azonnal kaptam az alkalmon, mert annak idején eléggé megszenvedtem a kötelezőkkel. Volt, amit szerettem, például A Pál utcai fiúkat is, de szégyen, gyalázat a történelmi hátterű, többnyire háborús tartalmú könyveket nagyon nem szerettem. Elolvastam, mert rossz jegyet nem akartam kapni, megírtam belőle a dolgozatot, majd észrevétlenül töröltem is a memóriámból. Sajnos nem emlékszem A kőszívű ember fiaira, sem az Egri csillagokra. Mai fejjel már lehet, hogy jobban érdekelne, szeretném is majd újra elolvasni őket, de akkor nem ment, amikor kellett volna. Az is igaz, hogy már előre félünk, mert vastag, vagy mert a többiek azt mondták, hogy... Szerintem fontos a hozzáállás, mert ha már úgy kezdek bele, hogy ez rossz lesz, akkor biztosan nem is fogom élvezni.

Az általam választott regény 1972-ben íródott, viszont a cselekmény 1977-ben játszódik Franciaországban. A főszereplő Emmanuel Comte egy hatalmas telekkel körülvett régi várban él, amit egy nagy szikla szegélyez. Egy véletlen folytán, pár barátjával együtt túlélnek egy atomkatasztrófát. Körülöttük minden elpusztul, ameddig a szem ellát. A túlélők megpróbálnak életben maradni, pedig elveszítették a családjukat, a földjeiket, de úgy érzik a munka, a motiváció segít nekik a gyászban. A maradék vetőmaggal és néhány állattal próbálnak gazdálkodni, megművelik a földet, és reménykednek. Közben folyamatosan azon gondolkodnak, vajon tényleg nem maradtak-e túlélők valahol, tőlük távolabb. A cselekménybe nem is szeretnék jobban belemenni, ha valakinek kedve támad az olvasásához, hadd legyen izgalmas. Hogy miért ajánlanám kötelezőnek, az viszont már ennyiből is kiderül.

A Melevilt még régebben olvastam és azonnal beugrott, hogy ezt a könyvet minden mai fiatalnak el kellene olvasnia. A mai társadalom nagyon elkényelmesedett. Folyton a televíziót bámuljuk, nem tudunk meglenni telefon nélkül és a többi mai modern kütyü nélkül. Aki elolvassa ezt a könyvet, az talán elgondolkodik rajta, hogy mi mennyire nem élnénk túl egy ilyen atomkatasztrófát. Hogyan tudnánk élni világítás, elektromos áram nélkül? Honnan szereznénk élelmet, ha az összes bolt, bevásárlóközpont megszűnne? Szerintem sehogy. Főleg a városokra gondolok, mert azért falun az emberek értenek a mezőgazdasághoz, az állatokhoz. Kis példamutatás lehet ez a történet emberségből is, társaink iránti empátiából, segítségnyújtásból. Sajnos azt látom, hogy egyre több fiatalból hiányoznak ezek az értékek. Ez nagyon nem jó. Hátha egy ilyen történet kicsit észhez térítene pár embert.

A korosztály, akiknek ajánlanám, inkább a középiskola vége felé járók lennének. Kicsit megrázó lenne egy kisebb gyermeknek ez a katasztrófa, ami itt le van írva. Az idősebbeknek viszont élvezetes olvasmány lehet.

Azt hiszem, kicsit kilógok a sorból ezzel a könyvvel, mert nem azt néztem, hogy gyorsan olvasható legyen, vagy trendi olvasmány. Egyetértek azokkal is, akik ilyesmiket választottak. Tényleg jobban megszeretnék a gyerekek az olvasást, ha az első olvasmányaikat örömmel vennék a kezükbe. Itt viszont azt néztem, hogy a történetnek legyen mondanivalója, elgondolkodtató legyen. Remélem többeknek kedvet adok ezzel a kis szösszenettel ehhez a kötethez.

Lauren Beukes: Moxyland

Szerző: Lauren Beukes
Cím: Moxyland
Kiadás: Ad Astra, 2013
Oldalszám: 312

A jövőben, 2018-ban játszódik a történet. Az uralmat átvették a reklámcégek, a rendőrség génmódosított kutyákkal, úgynevezett aitókkal járőröz. Az embereknek saját biológiai kóddal rendelkező telefonjaik vannak, amiken keresztül a rendőrök sokkolhatják, vagy le is kapcsolhatják őket. A lekapcsolás azt jelenti, hogy szinte sehova nincs bejárási engedélyük, el vannak szigetelve a többiektől. Négy fiatalt követhetünk ebben a világban, láthatjuk miként vélekednek a rendszerről.

Ez volt az első sci-fi, cyberpunk, amit olvastam. Nagy várakozással lendültem neki, hátha ezután majd habzsolni fogom az ehhez hasonló könyveket. Hát nem így lett. Persze nem zárom kia lehetőségét, hogy ezután még olvassak sci-fit, de ez nekem nem igazán tetszett. Voltak benne érdekességek, ami akár még meg is történhet. Voltak vicces és izgalmas részek is, szóval nem bántam meg, hogy elolvastam, de többször nem fogom. Legalábbis most így gondolom.
A szereplőket nem szerettem, egyedül talán Kendrát. Ő egy kedves lánynak tűnt. Lerato nagyképű, mindentudó, szeret másokat befolyásolni. Először azt hittem, hogy fiú, a stílusa is olyan volt. Tobyra is körülbelül ugyanezek elmondhatók, hogy nagyképű, túl sokat gondol magáról és még a nőket sem tiszteli. Tendeka, hát ő meg világmegváltó szeretne lenne, csak ezzel túl sokat kockáztat. Túl sok volt a káromkodás, a „gyerekek” megszólítás és a számomra idegen szavak. Néha nem is értettem, hogy miről van szó, amikor valami újításról írt, vagy virtuális dolgokról. Most nem vettem a fáradtságot, hogy utánanézzek szavaknak, mert feltételeztem, hogy kitalált dolog, vagy pedig olyan, ami engem nem érdekel.

Elég lehetetlennek tűnik, hogy 5 év múlva ilyen világban éljünk. Az igaz, hogy a reklámok terjednek, mindenhol megtalálhatók, de azért ez a fajta hatalom mégis túlzás. Remélhetőleg nem lesznek aitók sem, vagy ez a telefonos rendszabályozás. Tudom, írja az írónő, hogy már kísérleteztek ilyen génmódosított kutyákkal, de azért az durva lenne, ha ennyire elterjednének, mint a könyvben.

Erről a nano dologról már hallottam, de ezt nem reklám céljára kellene felhasználni, ha már ilyen csodákra képes. Használják akkor gyógyításra. Abszurd az az ötlet is, hogy a valóságban játszanak, civilek között valamilyen virtuális játékot. Jó, tudom hogy az ilyen könyveknek ez a lényege, de ezeket le akartam írni.

A történet befejezése aztán teljesen felháborított. Nem találtam róla információt, hogy készülne folytatás. Hogy lehet ilyen rossz vége? Alig tudtam utána aludni.

Nem nekem való ez, gyerekek. :)

Aki szereti az ilyen stílust, azoknak jó olvasást kívánok hozzá, biztos élvezni fogják!
Hozzáteszem még, hogy nagyon tetszik a kiadó munkája. Szép a borító, sokkal jobban illik a történethez szerintem, mint az eredeti. 

Gyönyörű sorscsapás

Szerző: Jamie McGuire
Cím: Gyönyörű sorscsapás
Kiadás: Maxim, 2012
Oldalszám: 450





Ez a bejegyzésem most kicsit spoileresre sikerült, így aki nem szeretne túl sokat megtudni a történetről, az inkább ne olvassa el.

Imádni való történet. Pont olyan, amilyenekről álmodozni szoktam régebben. Könnyen bele tudja élni magát az ember, szinte észre sem veszed, és már vége is, annyira magával ragad. Már a címe is tetszett, és a borító is nagyon szép. Most, hogy már elolvastam, hiányoznak a szereplők. Még szeretnék róluk olvasni.
Travis igazán szerethető karakter, még akkor is, ha szerintem a való életben ilyen fiú nem létezik. Mi lányok szeretnénk, ha ilyen lenne életünk párja. Aki csak a szeretett lányért él, bármit megtenne érte, de közben igazán férfi tud maradni. Abby pedig olyan, amilyen mindig is lenni szerettem volna: határozott, vicces, talpraesett. A külsejéről túl sokat nem tudunk meg a könyvből, csak azt, hogy hosszú hajú, vékony és minden fiú őt akarja. Könnyen azonosulni tudunk vele. Olvasás közben én is szerelmes lettem, aggódtam, mintha csak ott lettem volna. Viszont azt hiszem, én nem gondolkodtam volna annyit azon, hogy Travis-szel szeretnék-e lenni. Az a dolog, hogy lefekszik vele, hogy utána ne is találkozzanak, szerintem elég hülyeség. Ki csinál ilyet? A Vegas-os verekedéses dolognál persze én is egyetértettem Abby-vel. Néha idegesítő volt a vívódásával, miszerint nem kéne vele járnia, nem lesz jó vége stb..., de hát ez tette izgalmassá a kapcsolatukat.
Tetszett, hogy Abby és America mennyire jó barátok, mennyire aggódnak egymásért. Persze Abbynek a családját helyettesíti America és az ő szülei. Biztos ezért ilyen szoros ez a kötelék. Nekem szerencsére szerető családom van, viszont ilyen szoros, tartós barátságra nem tettem szert. Mindig voltak, vannak barátaim, de valahogy mindegyikkel elszakadunk egy idő után egymástól.
Izgalmas lett a könyv másodig fele, nem bírtam letenni. Vártam, hogy mi lesz a vége, másrészről viszont még nem szerettem volna, hogy befejeződjön.
Kicsit csöpögős a sztori egyébként, inkább lányoknak való, bár lehet, hogy a verekedés és a póker miatt a fiúk is élveznék.
A lényeg, hogy szerettem, nagyon. Nemsokára jön a következő rész, ahol Travis szemszögéből láthatjuk a történetet. Kíváncsian várom, bár nem tudom, hogy mennyire lesz így izgalmas, ha tudjuk előre, hogy mi fog történni.

Ó, igen, majdnem el is felejtettem! Eléggé meglepődtem, hatalmasra nyíltak a szemeim, amikor a musical részhez érkeztem. Travis elkezd énekelni az ebédlőben, a focista barátai meg folytatják, és a végén majdnem mindenki énekel. Magam elé képzeltem a High School Musical filmeket, teljesen az jutott eszembe róla. Nem is tudom eldönteni, hogy ez most gáz volt, vagy vicces. Meglepő, az biztos. Erre nem számítottam. http://www.youtube.com/watch?v=3a7cHPy04s8

A másik dolog, ami azóta eszembe jutott (vagyis tesóm eszembe juttatta), az a verekedéssel kapcsolatos. Miért nem csinálnak semmit a rendőrök? Nem kéne a srácnak bűnhődni a verekedések miatt? Nem elég, hogy illegális dolgot művelnek, de még ki is gyullad az épület. Szerintem ez elég fura, hogy nem jutnak el hozzá a tűzeset után. Meg hát milyen példát mutat ez azoknak a fiataloknak, akik olvassák a könyvet. Nagyjából azt, hogy bármit csinálhatsz, úgyis megúszod. Na mindegy, ez csak az én szerény véleményem.

Milena Agus: Szerelemkő

Ahogy néztem az értékeléseket, mindenki áradozott erről a könyvről, Márquez-hez hasonlítják. Sajnos én még tőle nem olvastam, kíváncsi lennék. A Szerelem a kolera idején úgyis kívánságlistás nálam. Bár, ha olyan a stílusa, mint ez, akkor nem biztos, hogy tetszene. Nem tudom. Biztos velem nincs rendben valami, de nem ájultam el ettől a könyvtől. Több generációt végigkövető családi történet, meglepő fordulat a végén, egy álmodozó nagymami, de semmi különös. Ami tetszett benne, hogy kicsit betekintést nyújtott a régi korokba. Érdekes volt olvasni, hogy milyen kávét ittak, hogyan teltek a hétköznapok akkoriban. Igazából én is álmodozó vagyok, remélem azért ilyen mélyre nem süllyedek soha. Nagyon elszomorító lenne, ha valaki tényleg képes lenne elhagyni a családját, főleg a gyerekét egy szerelem miatt. Számomra ez elfogadhatatlan, még akkor is, ha a férjébe nem szerelmes.

Nagyon zavart az írásmód. Hosszú mondatok, rengeteg és, és, és… Sokszor elhagyott vesszők, ilyenkor nem is mindig értettem elsőre a mondat értelmét. Szeretem, ha egy könyvben tökéletes a helyesírás, úgy sokkal egyszerűbb olvasni, meg amúgy is Az én helyesírásom sem tökéletes, de egy könyvnél azért elvárnám. Valahogy mindig ideges leszek, ha hibákat találok, elvégre többen is átolvasnak, szerkesztenek egy regényt, mielőtt megjelenik. Az is sokszor kérdéses volt, hogy éppen kiről van szó, mert a fejezet, vagy az oldal közepén egy gyors váltás történt. Lehet, hogy majd még egyszer újra elolvasom, hátha változik a véleményem. Az is előfordulhat, hogy elcserélem, talán valakinek nagyobb örömöt szerez.

Tényleg valaki felvilágosíthatna, hogy miért is olyan jó ez a könyv, hátha meg lehet győzni észérvekkel.

Matthew Dicks: Egy képzeletbeli barát naplója

Ez a könyv elvileg gyerekeknek íródott, de egy felnőtt is jól szórakozhat az olvasása közben, sőt.Több értékelésben láttam, hogy szerintük ez nem is gyerekkönyv. Ezt én nem tudom eldönteni. Lehet, hogy én is félve adnám egy gyerek kezébe, de az is lehet, hogy segítene feldogozni a halál gondolatát. Szívesen kikérném egy pszichológus véleményét. Azért voltak olyan elemek, amik inkább a gyerekeknek szóltak, mint például a sokféle elképzelt barát leírása, akik általában nagyon viccesek voltak. Néha butácskák, néha okosak, és sokszor furcsák.
Annak ellenére, hogy rengeteg a szóismétlés, szerintem nem könnyű olvasni. Többször vissza kellett térnem, hogy újra elolvassak mondatokat, fejezeteket. Ennek az lehet az oka, hogy sok az elgondolkodtató rész. Érdekes ötlet volt így megírni a történetet, hogy egy képzeletbeli barát meséli el. Tényleg ilyen gyakori lenne a gyerekeknél ez a dolog? Én nem emlékszem, hogy lett volna képzelt barátom, a szüleim sem említették. Lehet, hogy gyakrabban előfordul egykéknél, vagy olyan gyerekeknél, akiknek nincsenek barátaik.
Az autizmus nagyon furcsa betegség. Amennyire én tudom, egészen különböző tünetei lehetnek. Néha alig észrevehető, máskor nagyon látszik, hogy valami nincs rendben. Én, mint szülő nem is tudom, hogyan birkóznék meg a helyzettel. Nem szeretném átélni. Szörnyű lehet, amikor nem ölelhetem, nem puszilhatom a gyerekemet, amikor csak szeretném, mert neki nincs rá szüksége.
Az elején voltak érdekes dolgok, néha nevettem, néha szomorkodtam, majd a vége felé olyan izgalmassá váltak az események, hogy nem bírtam letenni. Drukkoltam Budónak, hogy ne kelljen eltűnnie. Azon gondolkodtam, lehet, hogy nem is fog, mert talán egy autista kisfiúnak felnőtt korában is szüksége lehet egy ilyen barátra. Nagyon szerethető figura. Max-et is kedveltem. Amikor kellet, akkor kibújt a saját kis világából. Mindenképpen érdemes volt elolvasni.

Gállné Gróh Ilona: Ringató - Énekeljünk és játsszunk a legkisebbekkel

 

Ajánlom minden kisgyermekes szülőnek, és bölcsődei gondozónőknek! Én is ezt a szakmát választottam, de még nem dolgoztam benne, mert közben megszületett a kisfiam. Nekem nagy segítség, hogy le van írva, melyik mondókát, hogyan kell eljátszani. Sokat ismertem belőle, de vannak újdonságok is. Nagyon szuper ötlet a CD is, így meg lehet hallgatni a dallamokat, ha véletlenül nem jut eszünkbe, vagy nem ismertük előtte. Kicsit jobban tetszene, ha énekelnének is, nem csak a zene lenne, mert azért néhány eddig ismeretlen dallal vannak problémáim. Vannak egyébként Ringató foglalkozások, ha valakit esetleg érdekel:

 http://www.ringato.hu/?p=educations
Sajnos felénk nincs ilyen, de biztos jó lehet. A könyvben szereplő fotók is a foglalkozásokon készültek.

A bölcsődében és itthon is azt tapasztaltam, hogy a gyerekek nagyon élvezik ezeket játékokat. Álmos fiam 17 hónapos, már neki is sok kedvence van. Már egyedül előadja a Csip-csip csókát:

"Csí-csi-csó, ess-ess-ess" - közben megfogja egyik kezével a másikat, majd hesseget.

Ezen kívül szereti a Hej Gyula, Gyula című mondókát, a Sima út kezdetű lovagoltatóst. Tetszenek neki azok is, amihez tapsolni kell. Imádni valók ilyenkor a gyerekek, főleg, amikor már ő maga kéri a kedvencét. Fontos az érintés, néhány játéknál átöleljük, simogatjuk, csiklandozzuk a picit, így érzi, hogy most csak vele foglalkozunk. Szerintem a beszédfejlődést is segíti, mert ezeket a szövegeket nagyon szívesen ismétlik, persze eleinte csak a maguk módján.

Hozzáteszem, mindenki készüljön fel, hogy a gyerek, amikor megszereti ezeket a mondókákat, játékokat, akkor egymás után nagyon sokszor kéri. Én is néha már megunom, de a gyereknek még nem elég. A bölcsődei gyakorlatomon előfordult, hogy egyszerre 3 gyerek akart az ölembe ülni egy új, számukra érdekes mondókázás alkalmával -ez is a Sima út volt. Jó kis időtöltés lehet ez, ha például nem tudunk kimenni, mert rossz idő van.

Élvezzük ki ezeket a boldog perceket, órákat a kicsi gyerekekkel!

Kami Garcia - Margaret Stohl: Beautiful Creatures - Lenyűgöző teremtmények

  

Úgy nyertem ezt a könyvet egy megosztós játékban, de már előtte is kívánságlistás volt. Biztos, hogy be fogom szerezni a további részeket, mert nekem nagyon tetszett. Néhány része emlékeztetett a Twilight-ra, és én azt is nagyon szerettem. Jó volt, hogy nem néztem nagyon utána a könyvnek, így izgulhattam az elején, hogy vajon Lena milyen lény. Nem is nagyon szeretném lelőni a poént, hátha valakinek így elrontom az olvasási élményét. Érdekes volt egy fiú szemszögéből nézni a történetet, bár írónők munkája, így nem tudom, hogy ez mennyire hiteles. Ethan nagyon rendes fiú, és jófej, de azt hiszem a való életben nem ilyen lenne. Imádja a nevelőanyját, az apját is szereti, de inkább elkerüli, nehogy csalódást okozzon neki. Ami a legszebb, hogy nagyon szerelmes Lena-ba, bármit megtenne érte. Ő az álomfiú, akit elképzelünk magunknak mi lányok, de rájövünk később, hogy valószínűleg nem létezik. Lena nekem nagyon szimpatikus volt, kicsit fura, kicsit magának való, mégis szerethető, egyedi és vicces. Amma és Macon elég furcsák voltak. Néha kedveltem őket, néha nem. Linket szerettem, ő egy igazi mókamester, mindenkit jó kedvre derít.
Volt izgalom, romantika bőven, és nem kiszámítható a történet. Legalábbis én nem pont erre számítottam.
Kicsit zavart a Halandó kifejezés, mert hát ebben a történetben mindenki halandó. Talán nem volt rá más megfelelő kifejezés?
Az idézetek viszont tetszettek. A két kedvencem:

"Csak úgy tudhatjuk meg, hogy megbízhatunk-e valakiben, ha megbízunk benne."

Ernest Hemingway

"Nem, egészében véve nem szeretem a karácsonyt... Igaz, a maga esetleges módján csakugyan meg akarja közelíteni a békét és a jóakaratot. De sajnos, évről évre esetlenebbül."

Edward Morgan Forster

A filmet is szeretném majd megnézni, kíváncsi vagyok rá nagyon. Ahogy néztem a borítót, Lena alakítóját eltalálták, de Ethan nekem nem az igazi. Lehet, hogy ez majd változik, ha megnéztem.

Képek nézegetése közben akadtam rá erre a karkötőre! Nagyon megtetszett. Ha esetleg valaki tudna ilyet készíteni, az írhatna nekem. :)

2012-2013 röviden

Régebben keveset olvastam, ahogy ez az előző bejegyzésemből is látszik. Húgomnál mindig láttam, hogy csak gyűlnek a könyvei, de engem valahogy nem hozott lázba. Néha kölcsönkértem tőle egy-egy jó könyvet, általában tudta, hogy mi fog nekem tetszeni. Ő adta a kezembe többek között a Twilight-ot, és Vavyan Fable könyveit. 

2012 január 4.-én megszületett az én drága kisfiam. A kórházban nálam volt a Habospite, sajnos volt is időm olvasni, mert a bébimet inkubátorba tették az újszülött osztályon. A nagy idegeskedés viszont azt eredményezte, hogy olvastam, de szinte semmit nem tudnék felidézni ebből a könyvből. Otthon már persze kevesebb időm jutott olvasásra, sőt az első hónapokban szinte eszembe se jutott.Nyáron aztán jött az áttörés, amikor is regisztráltam Rukkolára. Nagyon örültem ennek az oldalnak, szerintem szuper ötlet. Összegyűjtöttük tesómmal a sok régi könyvet, amik örökségből, innen-onnan származtak, és minket nem igazán érdekeltek. Szépen elkezdett gyarapodni a könyvespolcom. Közben rájöttem, hogy a Moly is mennyire jó oldal, akkor már egyre többet olvastam, kitüntetéseket gyűjtöttem.

Az idén pedig valami oknál fogva, meg egy kedves molyos ismerősöm hatására egyre többet játszom nyereményjátékokon, és még nyerek is néha! Így még több könyvvel gazdagodtam.

Csak röviden, hogy ebben az 1 évben mik tetszettek nagyon, és mi az, ami egyáltalán nem:

Dracula Gróf: Egy vámpír naplója

A kinézete miatt vettem meg ezt a könyvet. Szerintem nagyon szép, tényleg így képzelek el egy jól megírt naplót: rajzok, képek, névjegykártyák stb. Túl nagy mondanivalója nincs, de nekem így is tetszett. A polcom dísze, és szórakoztató, jó humorú iromány.

E. L. James: A szürke ötven árnyalata

Talán ez volt az első olyan könyv, amit nagyon nem szerettem. Sajnálom, tudom, hogy többeknek tetszik. Az erotikával egyébként nem lenne bajom, de ez trágár, erőszakos és nagyon nem az én stílusom. Az elején azt hittem, hogy ez biztos jó lesz. Egy lány beleszeret egy fiúba, de annak van valami titka, ami miatt nem lehetnek együtt. Én valamiféle fantasy-re számítottam. Erre jött a béna szöveg: Én nem szeretkezem, én keményen b...ok. Ez valami undorító, itt majdnem abba is hagytam az olvasását, de hát ugye a kíváncsiság. A végén arra jutottam, hogy egyszer el lehetett olvasni, de a további részeit inkább mellőzöm.

Jeffrey Archer: Tökéletes másolat
Nagyon tetszett, megszerettem az írót. Volt benne izgalom, kicsi romantika, utazás, és művészet. Nagyon jól bele tudtam képzelni magam a történetbe, akár film is lehetne belőle (vagy lehet, hogy van is?).

Horváth György: Estvér

Imádtam! Mesének tűnik, de mégsem az. Legalább tíz idézetet kiírtam, annyira jó az egész szöveg. Biztosan többször is el fogom olvasni. Úgy gondolom, Horváth György több figyelmet érdemelne.

Melissa Marr: Veszélyes játék és Melissa Marr: Veszélyes álmok

Érdekes volt, előtte nem olvastam tündéres könyvet. Szeretném a harmadik részt is. Mindegyik kötet kicsit másról szól, mások a főszereplők. Tetszik, hogy mindig megismerhetünk más, előzőekben csak megemlített szereplőket, de továbbra is megjelennek a régebbi karakterek is.

Vavyan Fable: Mennyből a csontváz

Előtte Fable-től csak a Halkirálynő, és a Vis Major sorozatokat olvastam. Ez egészen más, de ugyanolyan jó. Sokat nevettem olvasás közben, nagyon szórakoztató. Vicces, fordulatos, kicsi romantikával. Karácsonyra ideális. A Szennyből az angyalt még nem olvastam, de sokak szerint az még jobb. Nemsokára sort kerítek rá.

Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel

Elgondolkodtató és szomorú történet. Jó volt olvasni, de én boldogabb befejezést vártam. Hozzászoktam, hogy mindig happy end van. Hát, ilyet is kell néha olvasni. kíváncsi vagyok a filmre, még nem láttam.

Françoise Dorin: Prücsök

Megtetszett a borító azzal az édes kisbabával, így megvettem. A történet maga már nem volt olyan édes. Azt gondoltam, ezt biztosan csak egy férfi írhatta, de kiderült, hogy hölgy az illető. Akkor viszont szerintem hiányzik belőle az anyai szeretet, vagy nem is tudom. Főszereplőnknek eltűnt a lánya valahol külföldön, és nem is érdekli. Csak az foglalkoztatja, hogy hogyan fog ő vigyázni az unokájára, ha a nyakán marad, amikor neki van egy (bunkó) szerelme, akivel utazgatni szeretne... Ez szerintem elég durva. A másik problémám a rengeteg nyomdai és helyesírási hiba volt. Pár oldal után arra gondoltam, hogy tollat ragadok és elkezdem javítgatni. Végül mégsem rondítottam bele, inkább továbbadtam a könyvet.

Kresley Cole: Vámpíréhség

A szürke ötven után ez egy szuper olvasmány volt. Volt történet is, nem csak erotika. Érdekeltek a különböző fantasztikus teremtmények. Egyszer majd talán elolvasom a folytatást is.

Jeffrey Archer: Párbaj

Ez még jobban tetszett, mint a Tökéletes másolat. Alig akartam letenni, olyan izgalmas volt. A két főszereplő életét követhetjük nyomon, közben találkoznak is egymással. Többször sírtam is rajta, főleg a végén, nagyon megható. Szeretném majd megszerezni a folytatást is. 

L. I. Lázár: Rejtőző kavicsok

Nagyon szerettem. Középiskolás fiatalokról szóló szórakoztató történet, értékes gondolatokkal átszőve. Kicsit újra tininek érezhettem magam. A szereplőket is szerettem, Atács kivételével. Remélem ő is jó fiú lesz a következő részben. Az írónő is nagyon kedves, barátságos. Válaszolt az értékelésemre moly.hu-n és e-mail-ben is. Kíváncsian várom a folytatást, remélhetően hamarosan megjelenik.

Cat Patrick: Forgotten – Úgyis elfelejtem

Érdekes volt ez a gondolat, hogy valaki nem emlékszik a múltra, csak a jövőt látja. Olvastatta magát, szerettem a két főszereplőt. Inkább a fiatalabb korosztálynak ajánlanám, de én, így 27 évesen is szívesen olvastam. Mindig jó visszamenni egy kicsit az iskolapadba.

Kerstin Gier: Rubinvörös

Egy újabb ifjúsági regény. Nagyon vágytam erre a könyvre, alig vártam, hogy olvashassam. Azt hiszem, túl nagyok voltak az elvárásaim. Nem volt rossz, nem ezt mondom, csak a sok áradozó értékelésből valami sokkal nagyobb durranásra számítottam. Az is lehet, hogy a hangulatom nem volt hozzá megfelelő. Mielőtt elolvasnám a következő részt, majd újraolvasom ezt is, hátha megváltozik a véleményem. 

Tetszett ez az időutazósdi, meg szerethetőek a főszereplők is, de ebben a részben nem sok minden történik. Itt inkább csak megismerjük a szereplőket, az időutazást és a küldetést. Romantika nem volt benne, még csak két fiatal ismerkedéséről van szó, ami majd gondolom alakul a következő részekben. Várom, hogy olvashassam a folytatást. Mindhárom könyv borítóját imádom és a színes betűket is.

Régebbi olvasások

Azokat a könyveket gyűjtöttem ide, amiket régebben olvastam és szerettem. Sajnos nem tudok minden eddigi olvasmányomról beszámolni, sokra nem is emlékszem. Csak néhány emlékezetesebb könyvről írnék pár szót.

Az első könyv, amit olvastam, az A Pál utcai fiúk. Sokan utálják, mert kötelező olvasmány, vagy mert szomorú a történet. Nos, én nagyon szerettem. Tervezem is, hogy újra elolvasom felnőtt fejjel. A kedvencem Csónakos volt, szerettem a dumáját. Persze a filmet is láttam, így néhány dolog onnan maradt meg.

A többi kötelező olvasmány, amiket általános iskolában kellett elolvasni, nem volt számomra emlékezetes. Tudom, hogy olvastam például az Egri csillagokat és Az arany embert, mert féltem, hogy rossz jegyet kapok, de sajnos nem nagyon emlékszem a cselekményekre. Szégyellem is magam emiatt, de ezek akkoriban nem érdekeltek.

Középiskolában már volt néhány olvasmány, ami tetszett. Az Odüsszeiát érdekesnek találtam, az Antigonéra nem emlékszem. A Rómeó és Júlia azóta is kedvenc. Az öreg halász és a tenger is nagy élmény volt, ezt szintén újra szeretném olvasni. Franz Kafka: Az átváltozás című elbeszélése is nagyon érdekes volt, emlékszem, hogy meglepődtem, hogy ilyet is tanulunk. :) A kötelezők közül ezek maradtak meg, pedig biztos volt még sok.

John Saul: Szörny

Ezt a könyvet kölcsön kaptam kb. 14 évesen. Még mindig emlékszem erre a horror történetre, nagyon megviselt. Ijesztő és különleges volt számomra. Akkoriban szerettem az ilyesmit, csak épp arra nem gondoltam, hogy utána majd nem merek egyedül sétálni a sötétben.

Belekezdtem a Narnia Krónikái sorozatba a film hatására, de sajnos nem fogott meg, vagy épp nem értem rá olvasni. Kétszer is elkezdtem, de ha minden igaz, csak a második részig jutottam.

A neveletlen hercegnő naplója sorozatot nagyon szerettem. Szórakoztató és romantikus ifjúsági regények. Ha jól emlékszem a 7. részig jutottam, utána túl sok volt a tanulnivaló, így megszakadt számomra a sorozat. Talán majd egyszer nekirugaszkodom.

Dan Brown: A Da Vinci-kód

Érdekesnek találtam ezt a könyvet. Vajon mennyi igazság lehet benne? Az író többi könyvére is kíváncsi vagyok, bár úgy hallottam, hogy azok nem annyira jók.

Stephen King: Az

Egy újabb horror. A húgomtól kaptam, mert az író könyveiből készült filmek tetszettek. Ettől a történettől annyira nem féltem. Nem volt rossz, de az az igazság, hogy már nem sok mindent tudok belőle felidézni. Azt biztosan megjegyeztem, hogy még szeretnék olvasni King-től.

A Balek és a Szívek szállodája című könyveket a sorozatok miatt vettem meg. Hugh Laurie-ban nem csalódtam, imádom a humorát. A Szívek szállodájára viszont nem nagyon emlékszem, így azt gondolom maradok a filmsorozatnál.

Stephanie Meyer: Twilight saga

Nálam ez a nagy kedvenc. Tudom, hogy sokan úgy gondolják, nem egy nagy irodalmi mű, de én annyira szerettem. Teljesen azonosulni tudtam Bellával olvasás közben. Én is szerelmes voltam Edwardba, és rettenetesen hiányzott a 2. részben. Többször is elolvastam a sorozatot és még fogom is.

Vavyan Fable

Szintén a húgomtól kaptam kölcsön a könyveit. Valamiért először a Halkirálynő sorozat 3. részét adta a kezembe, innen haladtam végig, így az első kettő és a 0. rész még olvasásra vár. Ezután kivégeztem a Vis Major sorozatot is. Megszerettem az írónőt. Most ott tartok, hogy próbálom beszerezni az összes könyvét. Már nem sok hiányzik. :) 

Azt hiszem egyelőre ezekről szerettem volna írni, a következő bejegyzésben majd jönnek a 2012-13-as olvasásaim, mert akkor kezdtem igazán belendülni! :)