2013. augusztus 21., szerda

Lauren Beukes: Moxyland


Lauren Beukes: Moxyland
Szerző: Lauren Beukes
Cím: Moxyland
Kiadás: Ad Astra, 2013
Oldalszám: 312

A jövőben, 2018-ban játszódik a történet. Az uralmat átvették a reklámcégek, a rendőrség génmódosított kutyákkal, úgynevezett aitókkal járőröz. Az embereknek saját biológiai kóddal rendelkező telefonjaik vannak, amiken keresztül a rendőrök sokkolhatják, vagy le is kapcsolhatják őket. A lekapcsolás azt jelenti, hogy szinte sehova nincs bejárási engedélyük, el vannak szigetelve a többiektől. Négy fiatalt követhetünk ebben a világban, láthatjuk miként vélekednek a rendszerről.

Ez volt az első sci-fi, cyberpunk, amit olvastam. Nagy várakozással lendültem neki, hátha ezután majd habzsolni fogom az ehhez hasonló könyveket. Hát nem így lett. Persze nem zárom kia lehetőségét, hogy ezután még olvassak sci-fit, de ez nekem nem igazán tetszett. Voltak benne érdekességek, ami akár még meg is történhet. Voltak vicces és izgalmas részek is, szóval nem bántam meg, hogy elolvastam, de többször nem fogom. Legalábbis most így gondolom.
A szereplőket nem szerettem, egyedül talán Kendrát. Ő egy kedves lánynak tűnt. Lerato nagyképű, mindentudó, szeret másokat befolyásolni. Először azt hittem, hogy fiú, a stílusa is olyan volt. Tobyra is körülbelül ugyanezek elmondhatók, hogy nagyképű, túl sokat gondol magáról és még a nőket sem tiszteli. Tendeka, hát ő meg világmegváltó szeretne lenne, csak ezzel túl sokat kockáztat. Túl sok volt a káromkodás, a „gyerekek” megszólítás és a számomra idegen szavak. Néha nem is értettem, hogy miről van szó, amikor valami újításról írt, vagy virtuális dolgokról. Most nem vettem a fáradtságot, hogy utánanézzek szavaknak, mert feltételeztem, hogy kitalált dolog, vagy pedig olyan, ami engem nem érdekel.
Elég lehetetlennek tűnik, hogy 5 év múlva ilyen világban éljünk. Az igaz, hogy a reklámok terjednek, mindenhol megtalálhatók, de azért ez a fajta hatalom mégis túlzás. Remélhetőleg nem lesznek aitók sem, vagy ez a telefonos rendszabályozás. Tudom, írja az írónő, hogy már kísérleteztek ilyen génmódosított kutyákkal, de azért az durva lenne, ha ennyire elterjednének, mint a könyvben.
Erről a nano dologról már hallottam, de ezt nem reklám céljára kellene felhasználni, ha már ilyen csodákra képes. Használják akkor gyógyításra. Abszurd az az ötlet is, hogy a valóságban játszanak, civilek között valamilyen virtuális játékot. Jó, tudom hogy az ilyen könyveknek ez a lényege, de ezeket le akartam írni.
A történet befejezése aztán teljesen felháborított. Nem találtam róla információt, hogy készülne folytatás. Hogy lehet ilyen rossz vége? Alig tudtam utána aludni.
Nem nekem való ez, gyerekek. :)
Aki szereti az ilyen stílust, azoknak jó olvasást kívánok hozzá, biztos élvezni fogják!
Hozzáteszem még, hogy nagyon tetszik a kiadó munkája. Szép a borító, sokkal jobban illik a történethez szerintem, mint az eredeti. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése