2013. szeptember 1., vasárnap

Blogkörút - Te mit ajánlanál kötelezőnek?

http://moly.hu/system/covers/big/covers_36554.jpg?1373687554            
Író: Robert Merle
Cím: Malevil
Kiadás: Európa, 1980
Oldalszám: 610

Egy blogkörútra jelentkeztem, amiben kötelező olvasmányt kell ajánlani, Niki ötlete alapján. -http://azajtom.blogspot.hu/2013/06/te-miket-ajanlanal-kotelezo-olvasmanynak.html Olyan könyvet, ami nem kötelező olvasmány, de szerintünk annak kellene lennie. Azonnal kaptam az alkalmon, mert annak idején eléggé megszenvedtem a kötelezőkkel. Volt, amit szerettem, például A Pál utcai fiúkat is, de szégyen, gyalázat a történelmi hátterű, többnyire háborús tartalmú könyveket nagyon nem szerettem. Elolvastam, mert rossz jegyet nem akartam kapni, megírtam belőle a dolgozatot, majd észrevétlenül töröltem is a memóriámból. Sajnos nem emlékszem A kőszívű ember fiaira, sem az Egri csillagokra. Mai fejjel már lehet, hogy jobban érdekelne, szeretném is majd újra elolvasni őket, de akkor nem ment, amikor kellett volna. Az is igaz, hogy már előre félünk, mert vastag, vagy mert a többiek azt mondták, hogy... Szerintem fontos a hozzáállás, mert ha már úgy kezdek bele, hogy ez rossz lesz, akkor biztosan nem is fogom élvezni.

Az általam választott regény 1972-ben íródott, viszont a cselekmény 1977-ben játszódik Franciaországban. A főszereplő Emmanuel Comte egy hatalmas telekkel körülvett régi várban él, amit egy nagy szikla szegélyez. Egy véletlen folytán, pár barátjával együtt túlélnek egy atomkatasztrófát. Körülöttük minden elpusztul, ameddig a szem ellát. A túlélők megpróbálnak életben maradni, pedig elveszítették a családjukat, a földjeiket, de úgy érzik a munka, a motiváció segít nekik a gyászban. A maradék vetőmaggal és néhány állattal próbálnak gazdálkodni, megművelik a földet, és reménykednek. Közben folyamatosan azon gondolkodnak, vajon tényleg nem maradtak-e túlélők valahol, tőlük távolabb. A cselekménybe nem is szeretnék jobban belemenni, ha valakinek kedve támad az olvasásához, hadd legyen izgalmas. Hogy miért ajánlanám kötelezőnek, az viszont már ennyiből is kiderül.
A Melevilt még régebben olvastam és azonnal beugrott, hogy ezt a könyvet minden mai fiatalnak el kellene olvasnia. A mai társadalom nagyon elkényelmesedett. Folyton a televíziót bámuljuk, nem tudunk meglenni telefon nélkül és a többi mai modern kütyü nélkül. Aki elolvassa ezt a könyvet, az talán elgondolkodik rajta, hogy mi mennyire nem élnénk túl egy ilyen atomkatasztrófát. Hogyan tudnánk élni világítás, elektromos áram nélkül? Honnan szereznénk élelmet, ha az összes bolt, bevásárlóközpont megszűnne? Szerintem sehogy. Főleg a városokra gondolok, mert azért falun az emberek értenek a mezőgazdasághoz, az állatokhoz. Kis példamutatás lehet ez a történet emberségből is, társaink iránti empátiából, segítségnyújtásból. Sajnos azt látom, hogy egyre több fiatalból hiányoznak ezek az értékek. Ez nagyon nem jó. Hátha egy ilyen történet kicsit észhez térítene pár embert.
A korosztály, akiknek ajánlanám, inkább a középiskola vége felé járók lennének. Kicsit megrázó lenne egy kisebb gyermeknek ez a katasztrófa, ami itt le van írva. Az idősebbeknek viszont élvezetes olvasmány lehet.

Azt hiszem, kicsit kilógok a sorból ezzel a könyvvel, mert nem azt néztem, hogy gyorsan olvasható legyen, vagy trendi olvasmány. Egyetértek azokkal is, akik ilyesmiket választottak. Tényleg jobban megszeretnék a gyerekek az olvasást, ha az első olvasmányaikat örömmel vennék a kezükbe. Itt viszont azt néztem, hogy a történetnek legyen mondanivalója, elgondolkodtató legyen. Remélem többeknek kedvet adok ezzel a kis szösszenettel ehhez a kötethez.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése