Milena Agus: Szerelemkő

Ahogy néztem az értékeléseket, mindenki áradozott erről a könyvről, Márquez-hez hasonlítják. Sajnos én még tőle nem olvastam, kíváncsi lennék. A Szerelem a kolera idején úgyis kívánságlistás nálam. Bár, ha olyan a stílusa, mint ez, akkor nem biztos, hogy tetszene. Nem tudom. Biztos velem nincs rendben valami, de nem ájultam el ettől a könyvtől. Több generációt végigkövető családi történet, meglepő fordulat a végén, egy álmodozó nagymami, de semmi különös. Ami tetszett benne, hogy kicsit betekintést nyújtott a régi korokba. Érdekes volt olvasni, hogy milyen kávét ittak, hogyan teltek a hétköznapok akkoriban. Igazából én is álmodozó vagyok, remélem azért ilyen mélyre nem süllyedek soha. Nagyon elszomorító lenne, ha valaki tényleg képes lenne elhagyni a családját, főleg a gyerekét egy szerelem miatt. Számomra ez elfogadhatatlan, még akkor is, ha a férjébe nem szerelmes.

Nagyon zavart az írásmód. Hosszú mondatok, rengeteg és, és, és… Sokszor elhagyott vesszők, ilyenkor nem is mindig értettem elsőre a mondat értelmét. Szeretem, ha egy könyvben tökéletes a helyesírás, úgy sokkal egyszerűbb olvasni, meg amúgy is Az én helyesírásom sem tökéletes, de egy könyvnél azért elvárnám. Valahogy mindig ideges leszek, ha hibákat találok, elvégre többen is átolvasnak, szerkesztenek egy regényt, mielőtt megjelenik. Az is sokszor kérdéses volt, hogy éppen kiről van szó, mert a fejezet, vagy az oldal közepén egy gyors váltás történt. Lehet, hogy majd még egyszer újra elolvasom, hátha változik a véleményem. Az is előfordulhat, hogy elcserélem, talán valakinek nagyobb örömöt szerez.

Tényleg valaki felvilágosíthatna, hogy miért is olyan jó ez a könyv, hátha meg lehet győzni észérvekkel.

Matthew Dicks: Egy képzeletbeli barát naplója

Ez a könyv elvileg gyerekeknek íródott, de egy felnőtt is jól szórakozhat az olvasása közben, sőt.Több értékelésben láttam, hogy szerintük ez nem is gyerekkönyv. Ezt én nem tudom eldönteni. Lehet, hogy én is félve adnám egy gyerek kezébe, de az is lehet, hogy segítene feldogozni a halál gondolatát. Szívesen kikérném egy pszichológus véleményét. Azért voltak olyan elemek, amik inkább a gyerekeknek szóltak, mint például a sokféle elképzelt barát leírása, akik általában nagyon viccesek voltak. Néha butácskák, néha okosak, és sokszor furcsák.
Annak ellenére, hogy rengeteg a szóismétlés, szerintem nem könnyű olvasni. Többször vissza kellett térnem, hogy újra elolvassak mondatokat, fejezeteket. Ennek az lehet az oka, hogy sok az elgondolkodtató rész. Érdekes ötlet volt így megírni a történetet, hogy egy képzeletbeli barát meséli el. Tényleg ilyen gyakori lenne a gyerekeknél ez a dolog? Én nem emlékszem, hogy lett volna képzelt barátom, a szüleim sem említették. Lehet, hogy gyakrabban előfordul egykéknél, vagy olyan gyerekeknél, akiknek nincsenek barátaik.
Az autizmus nagyon furcsa betegség. Amennyire én tudom, egészen különböző tünetei lehetnek. Néha alig észrevehető, máskor nagyon látszik, hogy valami nincs rendben. Én, mint szülő nem is tudom, hogyan birkóznék meg a helyzettel. Nem szeretném átélni. Szörnyű lehet, amikor nem ölelhetem, nem puszilhatom a gyerekemet, amikor csak szeretném, mert neki nincs rá szüksége.
Az elején voltak érdekes dolgok, néha nevettem, néha szomorkodtam, majd a vége felé olyan izgalmassá váltak az események, hogy nem bírtam letenni. Drukkoltam Budónak, hogy ne kelljen eltűnnie. Azon gondolkodtam, lehet, hogy nem is fog, mert talán egy autista kisfiúnak felnőtt korában is szüksége lehet egy ilyen barátra. Nagyon szerethető figura. Max-et is kedveltem. Amikor kellet, akkor kibújt a saját kis világából. Mindenképpen érdemes volt elolvasni.

Gállné Gróh Ilona: Ringató - Énekeljünk és játsszunk a legkisebbekkel

 

Ajánlom minden kisgyermekes szülőnek, és bölcsődei gondozónőknek! Én is ezt a szakmát választottam, de még nem dolgoztam benne, mert közben megszületett a kisfiam. Nekem nagy segítség, hogy le van írva, melyik mondókát, hogyan kell eljátszani. Sokat ismertem belőle, de vannak újdonságok is. Nagyon szuper ötlet a CD is, így meg lehet hallgatni a dallamokat, ha véletlenül nem jut eszünkbe, vagy nem ismertük előtte. Kicsit jobban tetszene, ha énekelnének is, nem csak a zene lenne, mert azért néhány eddig ismeretlen dallal vannak problémáim. Vannak egyébként Ringató foglalkozások, ha valakit esetleg érdekel:

 http://www.ringato.hu/?p=educations
Sajnos felénk nincs ilyen, de biztos jó lehet. A könyvben szereplő fotók is a foglalkozásokon készültek.

A bölcsődében és itthon is azt tapasztaltam, hogy a gyerekek nagyon élvezik ezeket játékokat. Álmos fiam 17 hónapos, már neki is sok kedvence van. Már egyedül előadja a Csip-csip csókát:

"Csí-csi-csó, ess-ess-ess" - közben megfogja egyik kezével a másikat, majd hesseget.

Ezen kívül szereti a Hej Gyula, Gyula című mondókát, a Sima út kezdetű lovagoltatóst. Tetszenek neki azok is, amihez tapsolni kell. Imádni valók ilyenkor a gyerekek, főleg, amikor már ő maga kéri a kedvencét. Fontos az érintés, néhány játéknál átöleljük, simogatjuk, csiklandozzuk a picit, így érzi, hogy most csak vele foglalkozunk. Szerintem a beszédfejlődést is segíti, mert ezeket a szövegeket nagyon szívesen ismétlik, persze eleinte csak a maguk módján.

Hozzáteszem, mindenki készüljön fel, hogy a gyerek, amikor megszereti ezeket a mondókákat, játékokat, akkor egymás után nagyon sokszor kéri. Én is néha már megunom, de a gyereknek még nem elég. A bölcsődei gyakorlatomon előfordult, hogy egyszerre 3 gyerek akart az ölembe ülni egy új, számukra érdekes mondókázás alkalmával -ez is a Sima út volt. Jó kis időtöltés lehet ez, ha például nem tudunk kimenni, mert rossz idő van.

Élvezzük ki ezeket a boldog perceket, órákat a kicsi gyerekekkel!