Ahogy néztem az értékeléseket, mindenki áradozott erről a könyvről, Márquez-hez hasonlítják. Sajnos én még tőle nem olvastam, kíváncsi lennék. A Szerelem a kolera idején úgyis kívánságlistás nálam. Bár, ha olyan a stílusa, mint ez, akkor nem biztos, hogy tetszene. Nem tudom. Biztos velem nincs rendben valami, de nem ájultam el ettől a könyvtől. Több generációt végigkövető családi történet, meglepő fordulat a végén, egy álmodozó nagymami, de semmi különös. Ami tetszett benne, hogy kicsit betekintést nyújtott a régi korokba. Érdekes volt olvasni, hogy milyen kávét ittak, hogyan teltek a hétköznapok akkoriban. Igazából én is álmodozó vagyok, remélem azért ilyen mélyre nem süllyedek soha. Nagyon elszomorító lenne, ha valaki tényleg képes lenne elhagyni a családját, főleg a gyerekét egy szerelem miatt. Számomra ez elfogadhatatlan, még akkor is, ha a férjébe nem szerelmes.
Nagyon zavart az írásmód. Hosszú mondatok, rengeteg és, és, és… Sokszor elhagyott vesszők, ilyenkor nem is mindig értettem elsőre a mondat értelmét. Szeretem, ha egy könyvben tökéletes a helyesírás, úgy sokkal egyszerűbb olvasni, meg amúgy is Az én helyesírásom sem tökéletes, de egy könyvnél azért elvárnám. Valahogy mindig ideges leszek, ha hibákat találok, elvégre többen is átolvasnak, szerkesztenek egy regényt, mielőtt megjelenik. Az is sokszor kérdéses volt, hogy éppen kiről van szó, mert a fejezet, vagy az oldal közepén egy gyors váltás történt. Lehet, hogy majd még egyszer újra elolvasom, hátha változik a véleményem. Az is előfordulhat, hogy elcserélem, talán valakinek nagyobb örömöt szerez.
Tényleg valaki felvilágosíthatna, hogy miért is olyan jó ez a könyv, hátha meg lehet győzni észérvekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése