Lauren Beukes: Moxyland

Szerző: Lauren Beukes
Cím: Moxyland
Kiadás: Ad Astra, 2013
Oldalszám: 312

A jövőben, 2018-ban játszódik a történet. Az uralmat átvették a reklámcégek, a rendőrség génmódosított kutyákkal, úgynevezett aitókkal járőröz. Az embereknek saját biológiai kóddal rendelkező telefonjaik vannak, amiken keresztül a rendőrök sokkolhatják, vagy le is kapcsolhatják őket. A lekapcsolás azt jelenti, hogy szinte sehova nincs bejárási engedélyük, el vannak szigetelve a többiektől. Négy fiatalt követhetünk ebben a világban, láthatjuk miként vélekednek a rendszerről.

Ez volt az első sci-fi, cyberpunk, amit olvastam. Nagy várakozással lendültem neki, hátha ezután majd habzsolni fogom az ehhez hasonló könyveket. Hát nem így lett. Persze nem zárom kia lehetőségét, hogy ezután még olvassak sci-fit, de ez nekem nem igazán tetszett. Voltak benne érdekességek, ami akár még meg is történhet. Voltak vicces és izgalmas részek is, szóval nem bántam meg, hogy elolvastam, de többször nem fogom. Legalábbis most így gondolom.
A szereplőket nem szerettem, egyedül talán Kendrát. Ő egy kedves lánynak tűnt. Lerato nagyképű, mindentudó, szeret másokat befolyásolni. Először azt hittem, hogy fiú, a stílusa is olyan volt. Tobyra is körülbelül ugyanezek elmondhatók, hogy nagyképű, túl sokat gondol magáról és még a nőket sem tiszteli. Tendeka, hát ő meg világmegváltó szeretne lenne, csak ezzel túl sokat kockáztat. Túl sok volt a káromkodás, a „gyerekek” megszólítás és a számomra idegen szavak. Néha nem is értettem, hogy miről van szó, amikor valami újításról írt, vagy virtuális dolgokról. Most nem vettem a fáradtságot, hogy utánanézzek szavaknak, mert feltételeztem, hogy kitalált dolog, vagy pedig olyan, ami engem nem érdekel.

Elég lehetetlennek tűnik, hogy 5 év múlva ilyen világban éljünk. Az igaz, hogy a reklámok terjednek, mindenhol megtalálhatók, de azért ez a fajta hatalom mégis túlzás. Remélhetőleg nem lesznek aitók sem, vagy ez a telefonos rendszabályozás. Tudom, írja az írónő, hogy már kísérleteztek ilyen génmódosított kutyákkal, de azért az durva lenne, ha ennyire elterjednének, mint a könyvben.

Erről a nano dologról már hallottam, de ezt nem reklám céljára kellene felhasználni, ha már ilyen csodákra képes. Használják akkor gyógyításra. Abszurd az az ötlet is, hogy a valóságban játszanak, civilek között valamilyen virtuális játékot. Jó, tudom hogy az ilyen könyveknek ez a lényege, de ezeket le akartam írni.

A történet befejezése aztán teljesen felháborított. Nem találtam róla információt, hogy készülne folytatás. Hogy lehet ilyen rossz vége? Alig tudtam utána aludni.

Nem nekem való ez, gyerekek. :)

Aki szereti az ilyen stílust, azoknak jó olvasást kívánok hozzá, biztos élvezni fogják!
Hozzáteszem még, hogy nagyon tetszik a kiadó munkája. Szép a borító, sokkal jobban illik a történethez szerintem, mint az eredeti. 

Gyönyörű sorscsapás

Szerző: Jamie McGuire
Cím: Gyönyörű sorscsapás
Kiadás: Maxim, 2012
Oldalszám: 450





Ez a bejegyzésem most kicsit spoileresre sikerült, így aki nem szeretne túl sokat megtudni a történetről, az inkább ne olvassa el.

Imádni való történet. Pont olyan, amilyenekről álmodozni szoktam régebben. Könnyen bele tudja élni magát az ember, szinte észre sem veszed, és már vége is, annyira magával ragad. Már a címe is tetszett, és a borító is nagyon szép. Most, hogy már elolvastam, hiányoznak a szereplők. Még szeretnék róluk olvasni.
Travis igazán szerethető karakter, még akkor is, ha szerintem a való életben ilyen fiú nem létezik. Mi lányok szeretnénk, ha ilyen lenne életünk párja. Aki csak a szeretett lányért él, bármit megtenne érte, de közben igazán férfi tud maradni. Abby pedig olyan, amilyen mindig is lenni szerettem volna: határozott, vicces, talpraesett. A külsejéről túl sokat nem tudunk meg a könyvből, csak azt, hogy hosszú hajú, vékony és minden fiú őt akarja. Könnyen azonosulni tudunk vele. Olvasás közben én is szerelmes lettem, aggódtam, mintha csak ott lettem volna. Viszont azt hiszem, én nem gondolkodtam volna annyit azon, hogy Travis-szel szeretnék-e lenni. Az a dolog, hogy lefekszik vele, hogy utána ne is találkozzanak, szerintem elég hülyeség. Ki csinál ilyet? A Vegas-os verekedéses dolognál persze én is egyetértettem Abby-vel. Néha idegesítő volt a vívódásával, miszerint nem kéne vele járnia, nem lesz jó vége stb..., de hát ez tette izgalmassá a kapcsolatukat.
Tetszett, hogy Abby és America mennyire jó barátok, mennyire aggódnak egymásért. Persze Abbynek a családját helyettesíti America és az ő szülei. Biztos ezért ilyen szoros ez a kötelék. Nekem szerencsére szerető családom van, viszont ilyen szoros, tartós barátságra nem tettem szert. Mindig voltak, vannak barátaim, de valahogy mindegyikkel elszakadunk egy idő után egymástól.
Izgalmas lett a könyv másodig fele, nem bírtam letenni. Vártam, hogy mi lesz a vége, másrészről viszont még nem szerettem volna, hogy befejeződjön.
Kicsit csöpögős a sztori egyébként, inkább lányoknak való, bár lehet, hogy a verekedés és a póker miatt a fiúk is élveznék.
A lényeg, hogy szerettem, nagyon. Nemsokára jön a következő rész, ahol Travis szemszögéből láthatjuk a történetet. Kíváncsian várom, bár nem tudom, hogy mennyire lesz így izgalmas, ha tudjuk előre, hogy mi fog történni.

Ó, igen, majdnem el is felejtettem! Eléggé meglepődtem, hatalmasra nyíltak a szemeim, amikor a musical részhez érkeztem. Travis elkezd énekelni az ebédlőben, a focista barátai meg folytatják, és a végén majdnem mindenki énekel. Magam elé képzeltem a High School Musical filmeket, teljesen az jutott eszembe róla. Nem is tudom eldönteni, hogy ez most gáz volt, vagy vicces. Meglepő, az biztos. Erre nem számítottam. http://www.youtube.com/watch?v=3a7cHPy04s8

A másik dolog, ami azóta eszembe jutott (vagyis tesóm eszembe juttatta), az a verekedéssel kapcsolatos. Miért nem csinálnak semmit a rendőrök? Nem kéne a srácnak bűnhődni a verekedések miatt? Nem elég, hogy illegális dolgot művelnek, de még ki is gyullad az épület. Szerintem ez elég fura, hogy nem jutnak el hozzá a tűzeset után. Meg hát milyen példát mutat ez azoknak a fiataloknak, akik olvassák a könyvet. Nagyjából azt, hogy bármit csinálhatsz, úgyis megúszod. Na mindegy, ez csak az én szerény véleményem.

Milena Agus: Szerelemkő

Ahogy néztem az értékeléseket, mindenki áradozott erről a könyvről, Márquez-hez hasonlítják. Sajnos én még tőle nem olvastam, kíváncsi lennék. A Szerelem a kolera idején úgyis kívánságlistás nálam. Bár, ha olyan a stílusa, mint ez, akkor nem biztos, hogy tetszene. Nem tudom. Biztos velem nincs rendben valami, de nem ájultam el ettől a könyvtől. Több generációt végigkövető családi történet, meglepő fordulat a végén, egy álmodozó nagymami, de semmi különös. Ami tetszett benne, hogy kicsit betekintést nyújtott a régi korokba. Érdekes volt olvasni, hogy milyen kávét ittak, hogyan teltek a hétköznapok akkoriban. Igazából én is álmodozó vagyok, remélem azért ilyen mélyre nem süllyedek soha. Nagyon elszomorító lenne, ha valaki tényleg képes lenne elhagyni a családját, főleg a gyerekét egy szerelem miatt. Számomra ez elfogadhatatlan, még akkor is, ha a férjébe nem szerelmes.

Nagyon zavart az írásmód. Hosszú mondatok, rengeteg és, és, és… Sokszor elhagyott vesszők, ilyenkor nem is mindig értettem elsőre a mondat értelmét. Szeretem, ha egy könyvben tökéletes a helyesírás, úgy sokkal egyszerűbb olvasni, meg amúgy is Az én helyesírásom sem tökéletes, de egy könyvnél azért elvárnám. Valahogy mindig ideges leszek, ha hibákat találok, elvégre többen is átolvasnak, szerkesztenek egy regényt, mielőtt megjelenik. Az is sokszor kérdéses volt, hogy éppen kiről van szó, mert a fejezet, vagy az oldal közepén egy gyors váltás történt. Lehet, hogy majd még egyszer újra elolvasom, hátha változik a véleményem. Az is előfordulhat, hogy elcserélem, talán valakinek nagyobb örömöt szerez.

Tényleg valaki felvilágosíthatna, hogy miért is olyan jó ez a könyv, hátha meg lehet győzni észérvekkel.

Matthew Dicks: Egy képzeletbeli barát naplója

Ez a könyv elvileg gyerekeknek íródott, de egy felnőtt is jól szórakozhat az olvasása közben, sőt.Több értékelésben láttam, hogy szerintük ez nem is gyerekkönyv. Ezt én nem tudom eldönteni. Lehet, hogy én is félve adnám egy gyerek kezébe, de az is lehet, hogy segítene feldogozni a halál gondolatát. Szívesen kikérném egy pszichológus véleményét. Azért voltak olyan elemek, amik inkább a gyerekeknek szóltak, mint például a sokféle elképzelt barát leírása, akik általában nagyon viccesek voltak. Néha butácskák, néha okosak, és sokszor furcsák.
Annak ellenére, hogy rengeteg a szóismétlés, szerintem nem könnyű olvasni. Többször vissza kellett térnem, hogy újra elolvassak mondatokat, fejezeteket. Ennek az lehet az oka, hogy sok az elgondolkodtató rész. Érdekes ötlet volt így megírni a történetet, hogy egy képzeletbeli barát meséli el. Tényleg ilyen gyakori lenne a gyerekeknél ez a dolog? Én nem emlékszem, hogy lett volna képzelt barátom, a szüleim sem említették. Lehet, hogy gyakrabban előfordul egykéknél, vagy olyan gyerekeknél, akiknek nincsenek barátaik.
Az autizmus nagyon furcsa betegség. Amennyire én tudom, egészen különböző tünetei lehetnek. Néha alig észrevehető, máskor nagyon látszik, hogy valami nincs rendben. Én, mint szülő nem is tudom, hogyan birkóznék meg a helyzettel. Nem szeretném átélni. Szörnyű lehet, amikor nem ölelhetem, nem puszilhatom a gyerekemet, amikor csak szeretném, mert neki nincs rá szüksége.
Az elején voltak érdekes dolgok, néha nevettem, néha szomorkodtam, majd a vége felé olyan izgalmassá váltak az események, hogy nem bírtam letenni. Drukkoltam Budónak, hogy ne kelljen eltűnnie. Azon gondolkodtam, lehet, hogy nem is fog, mert talán egy autista kisfiúnak felnőtt korában is szüksége lehet egy ilyen barátra. Nagyon szerethető figura. Max-et is kedveltem. Amikor kellet, akkor kibújt a saját kis világából. Mindenképpen érdemes volt elolvasni.

Gállné Gróh Ilona: Ringató - Énekeljünk és játsszunk a legkisebbekkel

 

Ajánlom minden kisgyermekes szülőnek, és bölcsődei gondozónőknek! Én is ezt a szakmát választottam, de még nem dolgoztam benne, mert közben megszületett a kisfiam. Nekem nagy segítség, hogy le van írva, melyik mondókát, hogyan kell eljátszani. Sokat ismertem belőle, de vannak újdonságok is. Nagyon szuper ötlet a CD is, így meg lehet hallgatni a dallamokat, ha véletlenül nem jut eszünkbe, vagy nem ismertük előtte. Kicsit jobban tetszene, ha énekelnének is, nem csak a zene lenne, mert azért néhány eddig ismeretlen dallal vannak problémáim. Vannak egyébként Ringató foglalkozások, ha valakit esetleg érdekel:

 http://www.ringato.hu/?p=educations
Sajnos felénk nincs ilyen, de biztos jó lehet. A könyvben szereplő fotók is a foglalkozásokon készültek.

A bölcsődében és itthon is azt tapasztaltam, hogy a gyerekek nagyon élvezik ezeket játékokat. Álmos fiam 17 hónapos, már neki is sok kedvence van. Már egyedül előadja a Csip-csip csókát:

"Csí-csi-csó, ess-ess-ess" - közben megfogja egyik kezével a másikat, majd hesseget.

Ezen kívül szereti a Hej Gyula, Gyula című mondókát, a Sima út kezdetű lovagoltatóst. Tetszenek neki azok is, amihez tapsolni kell. Imádni valók ilyenkor a gyerekek, főleg, amikor már ő maga kéri a kedvencét. Fontos az érintés, néhány játéknál átöleljük, simogatjuk, csiklandozzuk a picit, így érzi, hogy most csak vele foglalkozunk. Szerintem a beszédfejlődést is segíti, mert ezeket a szövegeket nagyon szívesen ismétlik, persze eleinte csak a maguk módján.

Hozzáteszem, mindenki készüljön fel, hogy a gyerek, amikor megszereti ezeket a mondókákat, játékokat, akkor egymás után nagyon sokszor kéri. Én is néha már megunom, de a gyereknek még nem elég. A bölcsődei gyakorlatomon előfordult, hogy egyszerre 3 gyerek akart az ölembe ülni egy új, számukra érdekes mondókázás alkalmával -ez is a Sima út volt. Jó kis időtöltés lehet ez, ha például nem tudunk kimenni, mert rossz idő van.

Élvezzük ki ezeket a boldog perceket, órákat a kicsi gyerekekkel!

Kami Garcia - Margaret Stohl: Beautiful Creatures - Lenyűgöző teremtmények

  

Úgy nyertem ezt a könyvet egy megosztós játékban, de már előtte is kívánságlistás volt. Biztos, hogy be fogom szerezni a további részeket, mert nekem nagyon tetszett. Néhány része emlékeztetett a Twilight-ra, és én azt is nagyon szerettem. Jó volt, hogy nem néztem nagyon utána a könyvnek, így izgulhattam az elején, hogy vajon Lena milyen lény. Nem is nagyon szeretném lelőni a poént, hátha valakinek így elrontom az olvasási élményét. Érdekes volt egy fiú szemszögéből nézni a történetet, bár írónők munkája, így nem tudom, hogy ez mennyire hiteles. Ethan nagyon rendes fiú, és jófej, de azt hiszem a való életben nem ilyen lenne. Imádja a nevelőanyját, az apját is szereti, de inkább elkerüli, nehogy csalódást okozzon neki. Ami a legszebb, hogy nagyon szerelmes Lena-ba, bármit megtenne érte. Ő az álomfiú, akit elképzelünk magunknak mi lányok, de rájövünk később, hogy valószínűleg nem létezik. Lena nekem nagyon szimpatikus volt, kicsit fura, kicsit magának való, mégis szerethető, egyedi és vicces. Amma és Macon elég furcsák voltak. Néha kedveltem őket, néha nem. Linket szerettem, ő egy igazi mókamester, mindenkit jó kedvre derít.
Volt izgalom, romantika bőven, és nem kiszámítható a történet. Legalábbis én nem pont erre számítottam.
Kicsit zavart a Halandó kifejezés, mert hát ebben a történetben mindenki halandó. Talán nem volt rá más megfelelő kifejezés?
Az idézetek viszont tetszettek. A két kedvencem:

"Csak úgy tudhatjuk meg, hogy megbízhatunk-e valakiben, ha megbízunk benne."

Ernest Hemingway

"Nem, egészében véve nem szeretem a karácsonyt... Igaz, a maga esetleges módján csakugyan meg akarja közelíteni a békét és a jóakaratot. De sajnos, évről évre esetlenebbül."

Edward Morgan Forster

A filmet is szeretném majd megnézni, kíváncsi vagyok rá nagyon. Ahogy néztem a borítót, Lena alakítóját eltalálták, de Ethan nekem nem az igazi. Lehet, hogy ez majd változik, ha megnéztem.

Képek nézegetése közben akadtam rá erre a karkötőre! Nagyon megtetszett. Ha esetleg valaki tudna ilyet készíteni, az írhatna nekem. :)

2012-2013 röviden

Régebben keveset olvastam, ahogy ez az előző bejegyzésemből is látszik. Húgomnál mindig láttam, hogy csak gyűlnek a könyvei, de engem valahogy nem hozott lázba. Néha kölcsönkértem tőle egy-egy jó könyvet, általában tudta, hogy mi fog nekem tetszeni. Ő adta a kezembe többek között a Twilight-ot, és Vavyan Fable könyveit. 

2012 január 4.-én megszületett az én drága kisfiam. A kórházban nálam volt a Habospite, sajnos volt is időm olvasni, mert a bébimet inkubátorba tették az újszülött osztályon. A nagy idegeskedés viszont azt eredményezte, hogy olvastam, de szinte semmit nem tudnék felidézni ebből a könyvből. Otthon már persze kevesebb időm jutott olvasásra, sőt az első hónapokban szinte eszembe se jutott.Nyáron aztán jött az áttörés, amikor is regisztráltam Rukkolára. Nagyon örültem ennek az oldalnak, szerintem szuper ötlet. Összegyűjtöttük tesómmal a sok régi könyvet, amik örökségből, innen-onnan származtak, és minket nem igazán érdekeltek. Szépen elkezdett gyarapodni a könyvespolcom. Közben rájöttem, hogy a Moly is mennyire jó oldal, akkor már egyre többet olvastam, kitüntetéseket gyűjtöttem.

Az idén pedig valami oknál fogva, meg egy kedves molyos ismerősöm hatására egyre többet játszom nyereményjátékokon, és még nyerek is néha! Így még több könyvvel gazdagodtam.

Csak röviden, hogy ebben az 1 évben mik tetszettek nagyon, és mi az, ami egyáltalán nem:

Dracula Gróf: Egy vámpír naplója

A kinézete miatt vettem meg ezt a könyvet. Szerintem nagyon szép, tényleg így képzelek el egy jól megírt naplót: rajzok, képek, névjegykártyák stb. Túl nagy mondanivalója nincs, de nekem így is tetszett. A polcom dísze, és szórakoztató, jó humorú iromány.

E. L. James: A szürke ötven árnyalata

Talán ez volt az első olyan könyv, amit nagyon nem szerettem. Sajnálom, tudom, hogy többeknek tetszik. Az erotikával egyébként nem lenne bajom, de ez trágár, erőszakos és nagyon nem az én stílusom. Az elején azt hittem, hogy ez biztos jó lesz. Egy lány beleszeret egy fiúba, de annak van valami titka, ami miatt nem lehetnek együtt. Én valamiféle fantasy-re számítottam. Erre jött a béna szöveg: Én nem szeretkezem, én keményen b...ok. Ez valami undorító, itt majdnem abba is hagytam az olvasását, de hát ugye a kíváncsiság. A végén arra jutottam, hogy egyszer el lehetett olvasni, de a további részeit inkább mellőzöm.

Jeffrey Archer: Tökéletes másolat
Nagyon tetszett, megszerettem az írót. Volt benne izgalom, kicsi romantika, utazás, és művészet. Nagyon jól bele tudtam képzelni magam a történetbe, akár film is lehetne belőle (vagy lehet, hogy van is?).

Horváth György: Estvér

Imádtam! Mesének tűnik, de mégsem az. Legalább tíz idézetet kiírtam, annyira jó az egész szöveg. Biztosan többször is el fogom olvasni. Úgy gondolom, Horváth György több figyelmet érdemelne.

Melissa Marr: Veszélyes játék és Melissa Marr: Veszélyes álmok

Érdekes volt, előtte nem olvastam tündéres könyvet. Szeretném a harmadik részt is. Mindegyik kötet kicsit másról szól, mások a főszereplők. Tetszik, hogy mindig megismerhetünk más, előzőekben csak megemlített szereplőket, de továbbra is megjelennek a régebbi karakterek is.

Vavyan Fable: Mennyből a csontváz

Előtte Fable-től csak a Halkirálynő, és a Vis Major sorozatokat olvastam. Ez egészen más, de ugyanolyan jó. Sokat nevettem olvasás közben, nagyon szórakoztató. Vicces, fordulatos, kicsi romantikával. Karácsonyra ideális. A Szennyből az angyalt még nem olvastam, de sokak szerint az még jobb. Nemsokára sort kerítek rá.

Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel

Elgondolkodtató és szomorú történet. Jó volt olvasni, de én boldogabb befejezést vártam. Hozzászoktam, hogy mindig happy end van. Hát, ilyet is kell néha olvasni. kíváncsi vagyok a filmre, még nem láttam.

Françoise Dorin: Prücsök

Megtetszett a borító azzal az édes kisbabával, így megvettem. A történet maga már nem volt olyan édes. Azt gondoltam, ezt biztosan csak egy férfi írhatta, de kiderült, hogy hölgy az illető. Akkor viszont szerintem hiányzik belőle az anyai szeretet, vagy nem is tudom. Főszereplőnknek eltűnt a lánya valahol külföldön, és nem is érdekli. Csak az foglalkoztatja, hogy hogyan fog ő vigyázni az unokájára, ha a nyakán marad, amikor neki van egy (bunkó) szerelme, akivel utazgatni szeretne... Ez szerintem elég durva. A másik problémám a rengeteg nyomdai és helyesírási hiba volt. Pár oldal után arra gondoltam, hogy tollat ragadok és elkezdem javítgatni. Végül mégsem rondítottam bele, inkább továbbadtam a könyvet.

Kresley Cole: Vámpíréhség

A szürke ötven után ez egy szuper olvasmány volt. Volt történet is, nem csak erotika. Érdekeltek a különböző fantasztikus teremtmények. Egyszer majd talán elolvasom a folytatást is.

Jeffrey Archer: Párbaj

Ez még jobban tetszett, mint a Tökéletes másolat. Alig akartam letenni, olyan izgalmas volt. A két főszereplő életét követhetjük nyomon, közben találkoznak is egymással. Többször sírtam is rajta, főleg a végén, nagyon megható. Szeretném majd megszerezni a folytatást is. 

L. I. Lázár: Rejtőző kavicsok

Nagyon szerettem. Középiskolás fiatalokról szóló szórakoztató történet, értékes gondolatokkal átszőve. Kicsit újra tininek érezhettem magam. A szereplőket is szerettem, Atács kivételével. Remélem ő is jó fiú lesz a következő részben. Az írónő is nagyon kedves, barátságos. Válaszolt az értékelésemre moly.hu-n és e-mail-ben is. Kíváncsian várom a folytatást, remélhetően hamarosan megjelenik.

Cat Patrick: Forgotten – Úgyis elfelejtem

Érdekes volt ez a gondolat, hogy valaki nem emlékszik a múltra, csak a jövőt látja. Olvastatta magát, szerettem a két főszereplőt. Inkább a fiatalabb korosztálynak ajánlanám, de én, így 27 évesen is szívesen olvastam. Mindig jó visszamenni egy kicsit az iskolapadba.

Kerstin Gier: Rubinvörös

Egy újabb ifjúsági regény. Nagyon vágytam erre a könyvre, alig vártam, hogy olvashassam. Azt hiszem, túl nagyok voltak az elvárásaim. Nem volt rossz, nem ezt mondom, csak a sok áradozó értékelésből valami sokkal nagyobb durranásra számítottam. Az is lehet, hogy a hangulatom nem volt hozzá megfelelő. Mielőtt elolvasnám a következő részt, majd újraolvasom ezt is, hátha megváltozik a véleményem. 

Tetszett ez az időutazósdi, meg szerethetőek a főszereplők is, de ebben a részben nem sok minden történik. Itt inkább csak megismerjük a szereplőket, az időutazást és a küldetést. Romantika nem volt benne, még csak két fiatal ismerkedéséről van szó, ami majd gondolom alakul a következő részekben. Várom, hogy olvashassam a folytatást. Mindhárom könyv borítóját imádom és a színes betűket is.